MÓZES II. KÖNYVE

9. fejezet

Ötödik csapás: dögvész

1 És monda az Úr Mózesnek: Menj a fáraóhoz, és beszélj vele: Ezt mondja az Úr, a héberek Istene: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem!

2 Mert ha nem akarod elbocsátani és tovább is tartóztatod őket,

3 ímé, az Úr keze lészen a te mezei barmaidon, lovakon, szamarakon, tevéken, ökrökön és juhokon; igen nagy döghalál.

4 De különbséget tesz az Úr az Izráel barmai között és Egyiptom barmai között, és mindabból, ami Izráel fiaié, egy sem vész el.

5 Időt is hagya az Úr, mondván: Holnap cselekszi az Úr ezt a dolgot a földön.

6 Meg is cselekedé az Úr ezt a dolgot másodnapon, és elhulla Egyiptomnak minden barma, de az Izráel fiainak barma közül egy sem hullott el.

7 El is külde a fáraó, és ímé, egy sem hullt vala el az izráeliták barma közül. De a fáraó szíve kemény maradt, és nem bocsátá el a népet.

Hatodik csapás: hólyagos fekély

8 Az Úr pedig monda Mózesnek és Áronnak: Vegyétek tele markaitokat kemencehamuval, és szórja azt Mózes az ég felé a fáraó szeme láttára!

9 Hogy porrá legyen Egyiptomnak egész földjén, s emberen és barmon hólyagosan fakadó fekéllyé legyen Egyiptomnak egész földjén!

10 Vevének azért kemencehamut, és a fáraó elé állának, és Mózes az ég felé szórá azt, és lőn az emberen és barmon hólyagosan fakadó fekély.

11 És az írástudók nem állhatnak vala Mózes előtt a fekély miatt, mert fekély vala az írástudókon s mind az egyiptombelieken.

12 De az Úr megkeményíté a fáraó szívét, és nem hallgata reájuk, amint megmondotta vala az Úr Mózesnek. 2Móz 9,34; 2Móz 7,13-14; 8,15.32

Hetedik csapás: jégeső

13 És monda az Úr Mózesnek: Kelj fel reggel, és állj a fáraó eleibe, és mondd néki: Ezt mondja az Úr, a héberek Istene: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem!

14 Mert ezúttal minden csapásomat reábocsátom a te szívedre, a te szolgáidra és a te népedre azért, hogy megtudd, hogy nincs énhozzám hasonló az egész földön.

15 Mert ha most kinyújtanám kezemet, és megvernélek téged és a te népedet döghalállal, akkor kivágattatnál a földről.

16 Ámde azért tartottalak fenn tégedet, hogy megmutassam néked az én hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön. 2Móz 3,19.20; Róm 9,17

17 Ha tovább is feltartóztatod az én népemet, és nem bocsátod el őket,

18 ímé, holnap ilyenkor igen nagy jégesőt bocsátok, amelyhez hasonló nem volt Egyiptomban az napságtól fogva, hogy fundáltatott, mind ez ideig.

19 Most annak okáért küldj el, hajtasd be barmaidat és mindenedet, valamid a mezőn van. Minden ember és barom, amely a mezőn találtatik, és házba nem hajtatik – jégeső szakad arra, és meghal.

20 Aki a fáraó szolgái közül az Úr beszédétől megfélemedék, szolgáit és barmait házakba futtatá.

21 Aki pedig nem törődék az Úr beszédével, szolgáit és barmát a mezőn hagyá.

22 Az Úr pedig monda Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet az égre, hogy legyen jégeső Egyiptom egész földjén az emberre, baromra és a mező minden füvére Egyiptom földjén!

23 Kinyújtá azért Mózes az ő vesszejét az égre, az Úr pedig mennydörgést támaszta és jégesőt, és tűz szálla le a földre, és jégesőt bocsáta az Úr Egyiptom földjére.

24 És lőn jégeső, és a tűz egymást éré az igen nagy jégeső közt, amelyhez hasonló nem volt az egész Egyiptom földjén, mióta nép lakja.

25 És elveré a jégeső egész Egyiptom földjén mindazt, ami a mezőn vala, embertől baromig, a mező minden füvét is elveré a jégeső, és a mező minden fáját is egyberontá.

26 Csak a Gósen földjén, hol Izráel fiai valának, nem volt jégeső.

27 A fáraó pedig elkülde, és hívatá Mózest és Áront, és monda nékik: Vétkeztem ezúttal, az Úr az igaz, én pedig és az én népem gonoszok vagyunk.

28 Imádkozzatok az Úrhoz, hogy legyen elég a mennydörgés és jégeső, és akkor elbocsátlak titeket, és nem maradtok tovább.

29 Mózes pedig monda néki: Mihelyt kimegyek a városból, felemelem kezeimet az Úrhoz, megszűnnek a mennydörgések, és nem lesz többé jégeső, hogy megtudd, hogy az Úré a föld.

30 De tudom, hogy te és a te szolgáid még nem féltek az Úristentől.

31 A len pedig és az árpa elvereték, mert az árpa kalászos, a len pedig bimbós vala.

32 De a búza és a tönköly nem vereték el, mert azok késeiek.

33 És kiméne Mózes a fáraótól a városból, és felemelé kezeit az Úrhoz, és megszűnének a mennydörgések, s a jégeső és eső sem ömlik vala a földre.

34 Amint látá a fáraó, hogy megszűnék az eső meg a jégeső és a mennydörgés, ismét vétkezék, és megkeményíté szívét ő és az ő szolgái.

35 És kemény maradt a fáraó szíve, és nem bocsátá el az Izráel fiait, amint megmondotta vala az Úr Mózes által.

...

Betűméret


Olvasási beállítások

Keresés a Bibliában