Prédikátor
12. fejezet
Gondolj Istenre ifjúságodban, akkor lesz vigaszod vénségedben!
1 Örvendezz a te ifjúságodban, és vidámítson meg téged a te szíved a te ifjúságodnak idejében, és járj a te szívednek útjaiban, és szemeidnek látásiban! De megtudd, hogy mindezekért az Isten tégedet ítéletre von!
2 Vesd el a haragot a te szívedből, és vesd el a gonoszt a te testedből, mert az ifjúság és a hajnal hiábavalóság.
3 És emlékezzél meg a te Teremtődről a te ifjúságodnak idejében, míg a veszedelemnek napjai el nem jőnek, és míg el nem jőnek az esztendők, melyekről azt mondod: Nem szeretem ezeket!
4 Amíg a nap meg nem setétedik a világossággal, a holddal és csillagokkal egyben, és a sűrű felhők ismét visszatérnek az eső után.
5 Az időben, mikor megremegnek a háznak őrizői, és megrogynak az erős férfiak, és megállanak az őrlő leányok, mert megkevesbedtek, és meghomályosodnak az ablakon kinézők.
6 És az ajtók kívül bezáratnak, amikor is a malom zúgása halkabbá lesz, és felkelnek a madárszóra, és halkabbakká lesznek minden éneklő leányok.
7 Minden halmocskától is félnek, és mindenféle ijedelmek vannak az úton, és a mandulafa megvirágzik, és a sáska nehezen vonszolja magát, és kipattan a kapor, mert elmegy az ember az ő örökös házába, és az utcán körül járnak a sírók. Jer 9,17.18
8 Minekelőtte elszakadna az ezüstkötél, és megromolna az aranypalackocska, és a veder eltörnék a forrásnál, és beletörnék a kerék a kútba,
9 és a por földdé lenne, mint azelőtt volt, a lélek pedig megtérne Istenhez, aki adta volt azt. 1Móz 2,7; 3,19; Zak 12,1
Az istenfélelem minden tudomány összefoglalása
10 Felette nagy hiábavalóságok – azt mondja a prédikátor –, mindezek hiábavalóságok!
11 És azonfelül, hogy a prédikátor bölcs volt, még a népet is tudományra tanította, és fontolgatott, és tudakozott, és írt sok bölcs mondást. 1Kir 4,29-33
12 És igyekezett a prédikátor megtudni sok kívánságos beszédeket, igaz írást és igaz beszédeket. Préd 9,1
13 A bölcseknek beszédei hasonlatosak az ösztökéhez, és mint a szegek, erősen le vannak verve a gyülekezetek tanítóinak szavai, melyek egy pásztortól adattak.
14 Mindezekből, fiam, intessél meg: a sok könyvek írásának nincs vége, és a sok tanulás fáradságára van a testnek.
15 A dolognak summája, mindezeket hallván, ez: Az Istent féljed, és az ő parancsolatait megtartsad, mert ez az embernek fődolga! Zsolt 111,10; Lk 10,42
16 Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az. 2Kor 5,10