Jeremiás
15. fejezet
A nép elpusztulása kikerülhetetlen, de a maradék kegyelmet fog találni
1 És monda az Úr nékem: Ha Mózes és Sámuel állanának is előttem, nem hajolna lelkem e néphez. Küldd ki az orcám elől, hadd menjenek! 2Móz 32,10-14; 1Sám 7,9
2 Ha pedig ezt mondják néked: Hová menjünk? Ezt mondjad nékik: Így szól az Úr: Aki halálra való, halálra; aki fegyverre való, fegyverre; aki éhségre való, éhségre; és aki fogságra való, fogságra. Jer 29,16-18; Ez 5,12; Zak 11,8.9
3 Mert négyfélével támadok reájuk, ezt mondja az Úr: Fegyverrel, hogy gyilkoljon, kutyákkal, hogy tépjenek, az ég madaraival és a mezei vadakkal, hogy egyenek és pusztítsanak. 3Móz 26,15-33
4 Bujdosókká teszem őket e földnek minden országában Manasséért, Ezékiásnak, Júda királyának fiáért, azok miatt, amiket ő Jeruzsálemben cselekedett. Jer 16,12; 2Kir 21,11.12
5 Mert ki könyörül meg rajtad Jeruzsálem, és ki vigasztal meg téged, és ki mozdul meg, hogy kérdezze: Jól vagy-é?
6 Te elhagytál engem – azt mondja az Úr –, másfelé jártál, azért kinyújtom kezemet ellened, és elvesztelek téged, belefáradtam a szánakozásba. Jer 34,10.11.15.16; Zsolt 106,43-46; 78,38
7 Elszórom őket szórólapáttal e földnek kapuiban, gyermektelenné teszem, elvesztem az én népemet, nem tértek vissza útjaikról. Mt 3,12
8 Özvegyei számosabbak lesznek a tenger fövenyénél. Pusztítót viszek reájuk, az ifjúság anyjára délben. Bocsátok reája nagy hirtelen észvesztést és rettentéseket.
9 Elsenyved, aki hét fiút szül, kileheli lelkét, lehanyatlik az ő napja, mikor még nappal volna, megszégyenül és pironkodik. A maradékaikat pedig fegyverre vetem az ő ellenségeik előtt – azt mondja az Úr.
10 Jaj nékem, anyám, mert versengés férfiává és az egész föld ellen perlekedő férfiúvá szültél engemet! Nem adtam kölcsönt, és nékem sem adtak kölcsönt. Mégis mindnyájan szidalmaznak engem.
11 Monda az Úr: Avagy nem jóra tartalak-é meg téged? Avagy nem azt teszem-é, hogy ellenséged a baj idején és nyomorúság idején kérni fog téged? Jer 39,11.12
12 Vajon eltöri-é a vas az északi vasat és rezet?
13 Vagyonodat és kincseidet rablónak adom, nem pénzért, hanem a te mindenféle vétkedért minden határodban. Jer 17,3; Zsolt 44,13
14 És elvitetlek ellenségeiddel olyan földre, amelyet nem ismersz, mert haragomnak tüze felgerjedt, lángra gyúlt ellenetek. 5Móz 32,22
15 Te tudod, Uram! Emlékezzél meg rólam, és tekints reám, és állj bosszút értem üldözőimen! A te haragodnak halogatásaival ne ejts el engem! Tudd meg, hogy éretted szenvedek gyalázatot! Neh 5,19
16 Ha szavaidat hallattad, én élveztem azokat, a te szavaid örömömre váltak nékem, és szívemnek vigasságára, mert a te nevedről neveztetem, oh, Uram, Seregeknek Istene! Ez 3,3
17 Nem ültem a nevetgélők gyülekezetében, és nem ujjongtam velük. A te hatalmad miatt egyedül ültem, mert bosszúsággal töltöttél el engem.
18 Miért lett szünetlenné az én fájdalmam, és halálossá, gyógyíthatatlanná az én sebem? Olyanná lettél nékem, mint a bizonytalan vizű, csalóka patak! Jób 6,15
19 Azért ezt mondja az Úr: Ha megtérsz, én is visszatérítelek téged, előttem állasz. És ha elválasztod a jót a hitványtól, olyanná leszel, mint az én szájam. Ők térjenek meg tehozzád, de te ne térj őhozzájuk!
20 És e nép ellen erős ércbástyává teszlek téged, és viaskodnak ellened, de nem győzhetnek meg téged, mert én veled vagyok, hogy megvédjelek és megszabadítsalak téged – azt mondja az Úr. Jer 1,18.19
21 És megszabadítlak téged a gonoszok kezeiből, és kimentelek téged a hatalmaskodók markából. Jer 26,8.9.24; 38,6-13