Jeremiást verembe vetik, a király parancsára kihúzzák. Jeremiás arra inti, hogy adja meg magát az ellenségnek

1 De meghallá Safátiás, Mattánnak fia és Gedáliás, Passúrnak fia és Jukál, a Selémiás fia és Passúr, a Melékiás fia a szókat, amelyeket szólott vala Jeremiás az egész népnek, mondván:

2 Ezt mondja az Úr: Aki megmarad e városban, meghal fegyver miatt, éhség miatt és döghalál miatt, aki pedig kimegy a káldeusokhoz, él, és az ő élete nyereség lesz néki és él. Jer 21,9

3 Ezt mondja az Úr: Bizonnyal a babiloni király seregének kezébe adatik e város, és beveszi azt.

4 És mondának a fejedelmek a királynak: Kérünk, ölettesd meg ezt az embert, mert megerőtleníti a vitézek kezeit, akik megmaradtak a városban, és az egész nép kezeit, hogy efféle szókat szól nékik, mert ez az ember nem a nép megmaradására igyekszik, hanem veszedelmére.

5 És monda Sedékiás király: Ám a ti kezetekben van, mert a király semmit sem tehet ellenetekre.

6 Azért elvivék Jeremiást, hogy bevessék Melkiásnak, a Hammélek fiának vermébe, amely a tömlöc pitvarában* vala. És lebocsáták Jeremiást köteleken. A veremben pedig nem víz vala, hanem sár, és beesék Jeremiás a sárba.

7 És meghallotta Ebed-Melek, a szerecsen, aki udvari szolga vala (ő pedig a király házában vala), hogy Jeremiást a verembe vetették, a király pedig a Benjámin-kapuban ül vala.

8 Kiméne azért Ebed-Melek a király házából, és szóla a királynak, mondván:

9 Uram, király! Gonoszul cselekedtek azok az emberek mindazzal, amit Jeremiás prófétával cselekedtek, akik őt a verembe vetették. Mert meghal ott éhen, mert nem lesz ezután semmi kenyér e városban.

10 Parancsola azért a király Ebed-Meleknek, a szerecsennek, mondván: Végy magadhoz innét harminc embert, és vedd fel Jeremiás prófétát a veremből, mielőtt meghalna.

11 Vőn azért Ebed-Melek magához harminc embert, és beméne a király házába, a kincstartó ház alá, és hoza onnét régi ruhadarabokat és elszakadozott posztókat, és alábocsátá azokat Jeremiásnak köteleken a verembe.

12 És monda Ebed-Melek, a szerecsen, Jeremiásnak: Tedd a régi és elszakadozott ruhadarabokat hónod alá, a kötelek alá. És úgy cselekedék Jeremiás.

13 Kivonták azért Jeremiást köteleken, és kihozák őt a veremből, és lakék Jeremiás a tömlöc pitvarában.

14 Elkülde pedig Sedékiás király, és magához hozatá Jeremiás prófétát a harmadik ajtóig, mely vala az Úrnak házában, és monda a király Jeremiásnak: Téged valamiről kérdelek, semmi tagadást benne ne tégy!

15 Monda pedig Jeremiás Sedékiásnak: Ha megjelentem néked, avagy nem bizonyosan megölsz-é engem? És ha tanácsot adok, nem hallgatsz rám.

16 És megesküvék Sedékiás király Jeremiásnak titkon, mondván: Él az Úr, aki teremtette nékünk e lelket, hogy nem öllek meg, és nem adlak azoknak az embereknek kezébe, akik keresik a te lelkedet. 4Móz 16,22

17 Akkor monda Jeremiás Sedékiásnak: Ezt mondja az Úr, a Seregek Istene, az Izráel Istene: Ha kimégy a babiloni király fejedelmeihez, él a te lelked, és e város nem égettetik meg tűzzel, hanem élsz te és a te házad népe.

18 Ha pedig nem mégy ki a babiloni király fejedelmeihez, akkor e város a káldeusok kezébe adatik, felégetik ezt tűzzel, te sem szaladsz el kezükből.

19 Monda Sedékiás király Jeremiásnak: Félek én a júdabeliektől, akik átszöktek a káldeusokhoz, hátha azok kezébe adnak engem, és csúfoskodnak rajtam.

20 És monda Jeremiás: Nem adnak. Kérlek, halld meg az Úrnak szavát, amelyet én mondok néked, és jó dolgod lesz, és él a te lelked.

21 Ha pedig te kimenni nem akarsz, ez a szó, amelyet megjelentett nékem az Úr:

22 Ímé, minden asszony, aki megmaradt vala a Júda királyának házában, kivitetik a babiloni király fejedelmeihez. És ezt mondják azok, hogy megcsaltak téged, és erőt vettek rajtad a te jóakaró embereid, a te lábaid most beragadtak a sárba, ők pedig visszafordultak.

23 Azért minden feleségedet és gyermekedet kiviszik a káldeusoknak, te sem menekedel meg kezükből, hanem megfogatol a babiloni király kezével, és e várost felégeti tűzzel.

24 Monda pedig Sedékiás Jeremiásnak: Senki se tudjon e szókról, és nem halsz meg.

25 Ha meghallják a fejedelmek, hogy beszéltem veled, és eljőnek hozzád, és ezt mondják néked: Mondd meg csak nékünk, mit beszéltél a királynak, ne tagadj el abból tőlünk, és nem ölünk meg téged, és mit monda néked a király?

26 Ezt mondd nékik: Alázatosan könyörgék a királynak, hogy ne vitessen vissza Jónatán házába, hogy meg ne haljak ott. Jer 37,15.20

27 És a fejedelmek mind elmenének Jeremiáshoz, és megkérdék őt, és egészen úgy felele nékik, amint a király parancsolta vala. És hallgatással elmenének tőle, mert nem hallották vala a beszédet.

28 És ott marada Jeremiás a tömlöc pitvarában mind a napig, amelyen bevevék Jeruzsálemet, és ott vala, mikor bevevék Jeruzsálemet.