Jób mentegetőzik, és panaszkodik barátai szigorúsága miatt

1 Jób pedig felele, és monda:

2 Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba,

3 bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél! Azért balgatagok az én szavaim. Péld 27,3

4 Mert a Mindenható nyilai vannak énbennem, amelyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem. Zsolt 38,3.4; Jób 19,12

5 Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?

6 Vajon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember, avagy kellemes íze van-é a tojásfehérjének?

7 Lelkem iszonyodik érinteni is. Olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér.

8 Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek!

9 És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem! Jób 3,20

10 Még akkor lenne valami vigasztalásom, ujjonganék a fájdalomban, amely nem kímél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.

11 Micsoda az én erőm, hogy várakozzam? Mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!

12 Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem acélból van-é?

13 Hát nincsen-é segítség számomra? Avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!

14 A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.

15 Atyámfiai hűtlenül elhagytak, mint a patak, amint túláradnak medrükön a patakok, Jób 16,20

16 amelyek szennyesek a jégtől, amelyekben olvadt hó hömpölyög.

17 Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.

18 Letérnek útjukról a vándorok, felmennek a sivatagba utánuk, és elvesznek.

19 Nézegetnek utánuk Téma vándorai, Sébának utasai bennük reménykednek.

20 Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek, és elpirulnak.

21 Így lettetek ti most semmivé, látjátok a nyomort, és féltek. Zsolt 31,12

22 Hát mondtam-é: Adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?

23 Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?

24 Tanítsatok meg, és én elnémulok, s amiben tévedek, értessétek meg velem!

25 Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?

26 Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!

27 Még az árvának is nékiesnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!

28 Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?

29 Kezdjétek újra, kérlek, ne legyen hamisság! Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll. Jób 16,17

30 Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?