ZSOLTÁROK KÖNYVE
147. fejezet
Isten testi és lelki áldásainak dicsérete
1 Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkről énekelni jó, hiszen őt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog. Zsolt 33,1; 92,2
2 Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyűjti Izráelnek elűzötteit;
3 meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket. Zsolt 34,19; Ésa 61,1
4 Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájukat nevéről nevezi. Ésa 40,26
5 Nagy a mi Urunk, és igen hatalmas, s bölcsességének nincsen határa.
6 Megtartja az Úr a nyomorultakat, a gonoszokat földig megalázza. Zsolt 146,9
7 Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek;
8 aki beborítja az eget felhővel, esőt készít a föld számára, és füvet sarjaszt a hegyeken; ApCsel 14,17
9 aki megadja táplálékát a baromnak, a hollófiaknak, amelyek kárognak. Mt 6,26; Jób 39,3
10 Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik; Péld 21,31; 1Sám 17,47
11 az őt félőkben gyönyörködik az Úr, akik kegyelmében reménykednek. Zsolt 33,18
12 Dicsőítsd, Jeruzsálem, az Urat! Dicsérd, oh, Sion, a te Istenedet!
13 Mert erősekké teszi kapuid zárait, s megáldja benned a te fiaidat.
14 Békességet ad határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával. 5Móz 32,13.14
15 Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az ő rendelete.
16 Olyan havat ad, mint a gyapjú, és szórja a deret, mint a port. Jób 37,5
17 Darabokban szórja le jegét. Ki állhatna meg az ő fagya előtt? Jób 37,9
18 Kibocsátja szavát, s szétolvasztja őket; megindítja szelét, s vizek folydogálnak.
19 Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel. 5Móz 4,7.8; Zsolt 78,5
20 Nem tesz így egyetlen néppel sem, végzéseit sem tudatja velük. Dicsérjétek az Urat! Ef 2,12