Folytatás: az állatok világában látható csodák Isten bölcsességét tanúsítják

1 Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é, Zsolt 104,20-22

2 mikor meglapulnak tanyáikon, és a bokrok közt lesben vesztegelnek?

3 Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak, kóvályognak, mert nincs mit enniük? Zsolt 147,9; Mt 6,26

4 Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét? Megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?

5 Megszámláltad-é a hónapokat, ameddig vemhesek? Tudod-é az ellésük idejét?

6 Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajúdásaiktól megszabadulnak.

7 Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyra nőnek, elszélednek, és nem térnek vissza hozzájuk.

8 Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét, Jer 2,24

9 amelynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?

10 Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajcsár kiáltozását.

11 A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.

12 Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?

13 Odakötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajon boronálja-é a völgyeket utánad?

14 Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?

15 Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?

16 Vígan leng a struccmadár szárnya. Vajon az eszterág* szárnya és tollazata-é az?

17 Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki.

18 És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.

19 Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának. Ha fáradsága kárba vész, nem bánja,

20 mert Isten a bölcsességet elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.

21 De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.

22 Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénnyel te ruházod-é fel?

23 Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!

24 Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.

25 Neveti a félelmet, nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől.

26 Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda.

27 Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.

28 A trombitaszóra nyerítéssel felel, messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.

29 A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?

30 A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?

31 A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bérctetőkön.

32 Onnét kémlel ennivaló után, messzire ellátnak szemei.

33 Fiai vért szívnak, és ahol dög van, mindjárt ott terem.

Jób megalázza magát Isten előtt

34 Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda:

35 Aki pert kezd a Mindenhatóval, cáfolja meg, és aki az Istennel feddődik, feleljen néki!

36 És szóla Jób az Úrnak, és monda:

37 Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem.

38 Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé.