Jób befejező beszédei: hangsúlyozza ártatlanságát, és bemutatja, milyen mulandó az istentelenek szerencséje

1 Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:

2 Él az Isten, aki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, aki keserűséggel illette az én lelkemet,

3 hogy mindaddig, amíg az én lelkem énbennem van, és az Istennek lehelete van az én orromban, Jób 33,4; 1Móz 2,7

4 az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot.

5 Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! Amíg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom. Jób 31,1-32

6 Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok, napjaim miatt nem korhol az én szívem.

7 Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és aki ellenem támad, mint az álnok. Jób 2,9

8 Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét? Lk 12,17-21; 16,19.23

9 Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá? Péld 28,9; Jn 9,31; Ésa 1,15

10 Vajon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban? Segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent? Jób 21,14.15

11 Megtanítlak benneteket Isten dolgaira, amik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.

12 Ímé, ti is mindnyájan látjátok. Miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!

13 Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, amelyet elvesznek. Jób 21,17-20

14 Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak sokasulnak meg, és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem. Hós 9,15.16

15 Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják. Zsolt 78,64

16 Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat.

17 Összeszerezheti ugyan, de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik. Péld 13,22; Préd 2,27

18 Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csőszcsinálta kunyhó.

19 Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva, felnyitja szemeit, és semmije sincsen. Zsolt 49,17-18

20 Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar. Jób 15,20.21

21 Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.

22 Nyilakat szór reá, és nem kíméli, futva kell futnia keze elől.

23 Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből. 1Sám 25,29