Jób
2. fejezet
Jóbot a Sátán Isten előtt tovább vádolja, betegséggel veri; a felesége elkeseríti, három barátja pedig meglátogatja
1 Lőn pedig, hogy egy napon eljövének az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr előtt. Eljöve a Sátán is közöttük, hogy udvaroljon az Úr előtt. Jób 1,6
2 És monda az Úr a Sátánnak: Honnét jössz? És felele a Sátán az Úrnak, és monda: Körülkerültem és át- meg átjártam a földet.
3 Monda pedig az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs a földön olyan, mint ő. Feddhetetlen, igaz, istenfélő, bűngyűlölő. Még erősen áll az ő feddhetetlenségében, noha ellene ingereltél, hogy ok nélkül rontsam meg őt. Jób 1,20-22
4 És felele a Sátán az Úrnak, és monda: Bőrt bőrért, de mindent, amije van, odaad az ember az életéért.
5 Azért bocsásd ki csak a te kezedet, és verd meg őt csontjában és testében! Vagy nem átkoz-é meg szemtől szembe téged?
6 Monda pedig az Úr a Sátánnak: Ímé, kezedben van ő, csak életét kíméld! 2Kor 12,7
7 És kiméne a Sátán az Úr elől, és megveré Jóbot undok fekéllyel talpától fogva a feje tetejéig. Jób 16,8
8 És vőn egy cserepet, hogy azzal vakarja magát, és így ül vala a hamu közepett.
9 Monda pedig őnéki az ő felesége: Erősen állasz-é még mindig a te feddhetetlenségedben? Átkozd meg az Istent, és halj meg! Jób 19,17
10 Ő pedig monda néki: Úgy szólsz, mint szól egy a bolondok közül. Ha már a jót elvettük Istentől, a rosszat ne vennők-é el? Mindezekben sem vétkezék Jób az ő ajkaival. Ésa 45,7; Ám 3,6
11 Mikor pedig meghallá Jóbnak három barátja mindezt a nyomorúságot, amely esett vala rajta, eljöve mindenik az ő lakóhelyéből: a témáni Elifáz, a sukhi Bildád és a naamai Cófár. És elvégezék, hogy együtt mennek be, hogy bánkódjanak vele, és vigasztalják őt. 1Krón 7,22
12 És amint ráveték szemüket távolról, nem ismerék meg őt, és fennhangon zokognak vala. Azután pedig megszaggatá ki-ki a maga köntösét, és port hintének fejükre ég felé.
13 És ülének vele hét napon és hét éjszakán a földön, és nem szóla egyetlenegy szót egyik sem, mert látják vala, hogy igen nagy az ő fájdalma. 1Sám 31,13