Jób nyolcadik védekezése: megmutatja, mennyire elismeri ő is Istennek kikutathatatlan felségét

1 Jób pedig felele, és monda:

2 Bezzeg jól segítettél a tehetetlenen, meggyámolítottad az erőtelen kart! Jób 2,11

3 Bezzeg jó tanácsot adtál a tudatlannak, és sok értelmet tanúsítottál!

4 Kivel beszélgettél, és kinek a lelke jött ki belőled?

5 A halottak is megremegnek tőle, a vizek alatt levők és azok lakói is.

6 Az alvilág mezítelen előtte, és eltakaratlan a holtak országa. Zsid 4,13

7 Ő terjeszti ki északot az üresség fölé, és függeszti föl a földet a semmiség fölé.

8 Ő köti össze felhőibe a vizeket úgy, hogy a felhő alattuk meg nem hasad.

9 Ő rejti el királyi székének színét, felhőjét fölibe terítvén. Zsolt 104,2.3

10 Ő szab határt a víz színe fölé a világosságnak és setétségnek elvégződéséig.

11 Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetéseitől.

12 Erejével felriasztja a tengert, és bölcsességével megtöri Ráhábot. 2Móz 14,21; Ésa 51,15

13 Leheletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót.

14 Ímé, ezek az ő útjainak részei, de mily kicsiny rész az, amit meghallunk abból! Ám az ő hatalmának mennydörgését ki érthetné meg?