ZSOLTÁROK KÖNYVE
49. fejezet
A hitetlenek szerencséje halálukkal véget ér
1 Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára. 1Krón 25-26
2 Halljátok meg ezt mind, ti, népek, figyeljetek mind, ti, e világ lakói!
3 Akár közemberek fiai, akár főemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.
4 Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.
5 Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet. Zsolt 78,2; Mt 13,35
6 Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bűne vesz körül,
7 akik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek? Lk 12,19; Péld 18,11
8 Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek. Zsid 9,27
9 Minthogy lelküknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre,
10 még ha örökké élne is, és nem látná meg a sírgödört.
11 De meglátja! A bölcsek is meghalnak, együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják. Préd 2,15.16; Zsolt 39,7
12 Gondolatuk ez: az ő házuk örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékről nemzedékre szállnak, nevüket hangoztatják a földön.
13 Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg, hasonlít a barmokhoz, amelyeket levágnak. Lk 12,19.20
14 Ez az ő sorsuk bolondság nékik, de azért gyönyörködnek szavukban az ő követőik. Szela.
15 Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti őket, és az igazak uralkodnak rajtuk reggel, alakjukat elemészti a Seol, távol az ő lakásuktól.
16 Csak Isten válthatja ki lelkemet a Seol kezéből, mikor az megragad engem. Szela. Zsolt 16,10; 23,4; 71,20.21; 86,13
17 Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsősége, Jób 27,13-23
18 mert semmit sem vihet el magával, ha meghal, dicsősége nem száll le utána. 1Tim 6,7
19 Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal,
20 mégis az ő atyáinak nemzetségéhez jut, akik soha sem látnak világosságot.
21 Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága, hasonlít a barmokhoz, amelyeket levágnak. Zsolt 32,9; Préd 3,19