Elifáz második beszéde: feddi Jóbot vakmerő szavaiért, és bemutatja az istentelenek nyomorúságát

1 Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:

2 Vajon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománnyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?

3 Vetekedvén oly beszéddel, amely nem használ, és oly szavakkal, amelyekkel semmit sem segít.

4 Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is, és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is, Jób 4,6

5 mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad. Jób 34,35-37

6 A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.

7 Te születtél-é az első embernek, elébb formáltattál-é, mint a halmok?

8 Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcsességet magadhoz ragadtad-é? Ésa 40,13.14; Róm 11,34

9 Mit tudsz te, amit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, ami nálunk nem volna meg? Jób 12,2; 32,12

10 Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál. Jób 12,12; 32,7

11 Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, amely szelíden bánt veled?

12 Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?

13 Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?

14 Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, aki asszonytól születik? Jób 9,20; 1Kir 8,46

15 Ímé, még az ő szentjeiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében.

16 Mennyivel kevésbé az utálatos és a megromlott ember, aki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?! Jób 34,7

17 Elmondom néked, hallgass rám, és amint láttam, úgy beszélem el,

18 amit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót,

19 akiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.

20 Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma. Ésa 57,20

21 A félelem hangja cseng az ő füleiben, a békesség idején tör rá a pusztító. Zsolt 53,6; 2Kir 7,6.7

22 Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.

23 Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.

24 Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés, leverik őt, mint valami háborúra felkészült király,

25 mert az Isten ellen nyújtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen.

26 Kinyújtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.

27 Mivel befedezte az arcát kövérséggel, és hájat borított tomporára, Zsolt 73,7

28 és lakozott elrombolt városokban, lakatlan házakban, amelyek dűlőfélben vannak.

29 Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.

30 Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának leheletétől pusztul el.

31 Ne higgyen a hívságnak, aki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.

32 Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik.

33 Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát. Zsolt 1,4

34 Mert a képmutató háza népe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.

35 Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhük csalárdságot érlel. Zsolt 7,15; Ésa 59,4-5