Beköszöntő

1 Pál, Jézus Krisztus apostola az Isten akaratából és Timótheus, az atyafi, az Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, mindama szentekkel egyben, akik egész Akhájában vannak: 1Kor 1,1

2 Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. Róm 1,7; 1Kor 1,3; Ef 1,2.3

Az apostol hálája a nyomorúságok közt való isteni vigaszért

3 Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak atyja és minden vigasztalásnak Istene, Ef 1,3; 1Pt 1,3; Róm 15,5

4 aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk bármely nyomorúságba esteket azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket. Kol 1,24

5 Mert amint bőséggel kijutott nékünk a Krisztus szenvedéseiből, úgy bőséges a mi vigasztalásunk is Krisztus által. Zsolt 34,20; Zsolt 94,19

6 De akár nyomorgattatunk, a ti vigasztalástokért és üdvösségtekért van az, mely hathatós ugyanazon szenvedések elviselésére, amelyeket mi is szenvedünk, akár megvigasztaltatunk, a ti vigasztalástokért és üdvösségtekért van az. És a mi reménységünk erős felőletek. 2Kor 4,15.17

7 Tudván, hogy amiképpen társaink vagytok a szenvedésben, azonképpen a vigasztalásban is. 2Thessz 1,4.7

8 Mert nem akarjuk, hogy ne tudjatok atyámfiai a mi nyomorúságunk felől, amely Ázsiában esett rajtunk, hogy felette igen, erőnk felett megterheltettünk, úgyhogy életünk felől is kétségben valánk. ApCsel 19,23

9 Sőt magunk is halálra szántuk magunkat, hogy ne bizakodnánk mi magunkban, hanem Istenben, aki feltámasztja a holtakat, Jer 17,5.7

10 aki ilyen nagy halálból megszabadított és szabadít minket, akiben reménykedünk, hogy ezután is meg fog szabadítani. 1Kor 15,31; 2Tim 4,18

11 Velünk együtt munkálkodván ti is az érettünk való könyörgésben, hogy a sokak által nékünk adatott kegyelmi ajándék sokak által háláltassék meg miérettünk. Róm 15,30

12 Mert a mi dicsekedésünk ez, lelkiismeretünk bizonysága, hogy isteni őszinteséggel és tisztasággal, nem testi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével forgolódtunk a világon, kiváltképpen pedig tiköztetek. Zsid 13,18; Mt 10,16; 1Kor 2,4

13 Mert nem egyebet írunk néktek, hanem amit olvastok, vagy el is ismertek, sőt reménylem, hogy el is fogtok ismerni mindvégig,

14 aminthogy némi részben el is ismertétek rólunk, hogy dicsekvéstek vagyunk, amiképpen ti is nékünk az Úr Jézus napján. 2Kor 5,12; Fil 2,16

Védekezés az állhatatlanság vádja ellen

15 És ezzel a bizodalommal akartam előbb hozzátok menni, hogy másodízben nyerjetek kegyelmet,

16 és köztetek általmenni Macedóniába, és Macedóniából ismét hozzátok térni vissza, és tőletek elkísértetni Júdeába.

17 Hát ezt akarva, vajon könnyelműen cselekedtem-é? Vagy amit akarok, test szerint akarom-é, hogy nálam az igen igen, és a nem nem legyen?

18 De hű az Isten, hogy a mi beszédünk hozzátok nem volt igen és nem. 1Kor 1,9

19 Mert az Isten Fia, Jézus Krisztus, akit köztetek mi hirdettünk, én és Silvánus és Timótheus, nem volt igen és nem, hanem az igen lett őbenne.

20 Mert Istennek valamennyi ígérete őbenne lett igenné és őbenne lett Ámenné az Isten dicsőségére miáltalunk.

21 Aki pedig minket tiveletek egyben Krisztusban megerősít és megken minket, az Isten az, 1Kor 1,8; 1Pt 5,10; 1Jn 2,20.27

22 aki el is pecsételt minket, és a léleknek zálogát adta a mi szíveinkbe. Róm 8,16; Ef 1,14

23 Én pedig az Istent hívom bizonyságul az én lelkemre, hogy titeket kímélve nem mentem el eddig Korinthusba. Róm 1,9; Gal 1,20

24 Nemhogy uralkodnánk a ti hiteteken, hanem munkatársai vagyunk a ti örömeteknek, mert hitben állotok. 1Pt 5,3; 1Kor 3,5; Róm 11,20