ZSOLTÁROK KÖNYVE
52. fejezet
A kegyes vigasztalódása
1 Az éneklőmesternek, Dávid tanítása,
2 mikor az idumeus Dóeg eljött, és hírt vitt Saulnak, és ezt mondá néki: Dávid az Akhimélek házába ment be. 1Sám 21,7; 22,9.10
3 Mit dicsekedel gonoszságban, oh, te, magabíró? Az Istennek kegyelme szüntelen való!
4 Nyelved ártalmakon elmélkedik, s olyan, mint az éles olló, te álnokságnak mestere! Zsolt 12,4
5 Szereted a gonoszt inkább, hogy nem a jót, és a hazugságot inkább, mint igazságot szólni. Szela.
6 Szeretsz minden ártalmas beszédet és az álnok nyelvet.
7 Meg is ront az Isten téged, teljesen eltakarít, kigyomlál téged a te hajlékodból, és kiszaggat téged az élők földjéről. Szela.
8 És látják ezt az igazak, és félnek, és nevetnek rajta:
9 Ímé, az a férfiú, aki nem Istent fogadta erősségévé, hanem az ő gazdagságának sokaságában bízott, és ereje az ő gonoszságában volt. Jer 49,4
10 Én pedig mint zöldellő olajfa Isten házában, bízom Isten kegyelmében mind örökkön örökké.
11 Áldlak téged örökké, hogy így cselekedtél. Nevedben remélek, mert jóságos vagy a te híveid előtt.