ZSOLTÁROK KÖNYVE

52. fejezet

A kegyes vigasztalódása

1 Az éneklőmesternek, Dávid tanítása,

2 mikor az idumeus Dóeg eljött, és hírt vitt Saulnak, és ezt mondá néki: Dávid az Akhimélek házába ment be. 1Sám 21,7; 22,9.10

3 Mit dicsekedel gonoszságban, oh, te, magabíró? Az Istennek kegyelme szüntelen való!

4 Nyelved ártalmakon elmélkedik, s olyan, mint az éles olló, te álnokságnak mestere! Zsolt 12,4

5 Szereted a gonoszt inkább, hogy nem a jót, és a hazugságot inkább, mint igazságot szólni. Szela.

6 Szeretsz minden ártalmas beszédet és az álnok nyelvet.

7 Meg is ront az Isten téged, teljesen eltakarít, kigyomlál téged a te hajlékodból, és kiszaggat téged az élők földjéről. Szela.

8 És látják ezt az igazak, és félnek, és nevetnek rajta:

9 Ímé, az a férfiú, aki nem Istent fogadta erősségévé, hanem az ő gazdagságának sokaságában bízott, és ereje az ő gonoszságában volt. Jer 49,4

10 Én pedig mint zöldellő olajfa Isten házában, bízom Isten kegyelmében mind örökkön örökké.

11 Áldlak téged örökké, hogy így cselekedtél. Nevedben remélek, mert jóságos vagy a te híveid előtt.

...

Betűméret


Olvasási beállítások

Keresés a Bibliában