Befejezés: Jób panaszkodik az ember semmisége miatt, és hiába keres vigasztaló reménységet

1 Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő. Zsolt 90,10; Jób 5,7

2 Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltűnik, mint az árnyék és nem állandó. Jób 8,9; Zsolt 103,15.16

3 Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem? Jób 10,2

4 Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.

5 Nincsenek-é meghatározva napjai? Az ő hónapjainak számát te tudod, határt vetettél néki, amelyet nem hághat át. Zsolt 31,16

6 Fordulj el azért tőle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek!

7 Mert a fának van reménysége: ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak.

8 Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke,

9 a víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete.

10 De ha a férfi meghal és elterül, ha az ember kimúlik, hol van ő?

11 Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad,

12 úgy fekszik le az ember, és nem kél fel. Az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból.

13 Vajha engem a holtak országában tartanál, rejtegetnél engemet addig, amíg elmúlik a te haragod, határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam!

14 Ha meghal az ember, vajon feltámad-é? Akkor az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom. 1Kor 15,42-44

15 Szólítanál, és én felelnék néked, kívánkoznál a te kezednek alkotása után.

16 De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet. Zsolt 56,9; Jer 17,10

17 Gonoszságom egy csomóban van lepecsételve, és hozzáadod bűneimhez. JSir 1,14; Hós 13,12

18 Még a hegy is szétomlik, ha eldől, a szikla is elmozdul helyéről, Zsolt 130,3

19 a köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé.

20 Hatalmaskodol rajta szüntelen, és ő elmegy, megváltoztatván az arcát, úgy bocsátod el őt.

21 Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja. Ha megszégyenülnek, nem törődik velük.

22 Csak ő magáért fáj még a teste, és a lelke is ő magáért kesereg.