Bűnbánati ének testi és lelki szenvedések közt. Reménység az Úr segítségében

1 Az éneklőmesternek a neginóthra, a seminith szerint, Dávid zsoltára.

2 Uram, ne feddj meg engem haragodban, és ne ostorozz engem búsulásodban! Zsolt 38,2

3 Könyörülj rajtam, Uram, mert ellankadtam, gyógyíts meg engem, Uram, mert megháborodtak csontjaim!

4 Lelkem is igen megháborodott. És te, oh, Uram, míglen?

5 Térj vissza, Uram, mentsd ki lelkemet, segíts meg engem kegyelmedért!

6 Mert nincs emlékezés rólad a halálban, a Seolban kicsoda dicsőít téged?

7 Elfáradtam sóhajtozásomban, egész éjjel áztattam ágyamat, könnyhullatással öntöztem nyoszolyámat.* Jób 7,3.4

8 Szemem a bánattól elbágyadt, megvénhedett minden szorongatóm miatt. Zsolt 31,10; Jób 17,6

9 Távozzatok tőlem mind, ti, bűnt cselekedők, mert meghallgatja az Úr az én siralmam szavát. Zsolt 101,7.8; Zsolt 3,5

10 Meghallgatja az Úr az én könyörgésemet, elfogadja az Úr az én imádságomat. Zsolt 10,17

11 Megszégyenül majd és igen megháborodik minden ellenségem, meghátrálnak és megszégyenülnek hirtelen. Zsolt 35,4; 40,15