Az építés az ellenség gúnyolódása és fenyegetése mellett is halad

1 Lőn pedig, mikor meghallotta Szanballat, hogy mi építjük a kőfalat, haragra gerjede, és felette igen bosszankodék, és gúnyolá a zsidókat. Neh 2,10.19

2 És szóla az ő atyjafiai és a samáriai sereg előtt, és ezt mondá: Mit művelnek e nyomorult zsidók? Vajon megengedik-é ezt nékik? Talán áldozni fognak? Hát bevégezik ma? Avagy megelevenítik a köveket a porhalmazból, holott azok elégtek?!

3 Az ammonita Tóbiás pedig mellette állván, mondá: Bármit építsenek, ha egy róka lép fel reá, összezúzza köveiknek falát.

4 Halld meg, oh, mi istenünk, hogy csúffá lettünk, fordítsad gyalázásukat az ő fejükre, és add őket prédára a rabságnak földében! Neh 5,19; 6,9.14; 13,14.22.31

5 Ne fedezd el az ő hamisságukat, és az ő bűnük a te orcád elől el ne töröltessék, mert téged bosszantának az építők előtt! Zsolt 85,3; 109,14

6 És építők a falat annyira, hogy elkészült az egész fal félmagasságban, mert a nép nagy kedvvel dolgozott.

7 Mikor pedig meghallotta Szanballat és Tóbiás, továbbá az arábiabeliek, az ammoniták és az asdódeusok, hogy javítgattatnak Jeruzsálem kőfalai, és hogy a törések betömése megkezdődött, felette nagy haragra gerjedének. Neh 2,10.19

8 És összeesküvének mindnyájan egyenlő akarattal, hogy eljőnek Jeruzsálemet megostromolni és népét megrémíteni.

9 De mi imádkozánk a mi Istenünkhöz, és állítánk ellenük őrséget nappal és éjjel, mivelhogy féltünk tőlük. Neh 1,4.6; 2,4

10 És mondák a zsidók: Fogytán van ereje a teherhordónak, a rom pedig sok, és mi képtelenek vagyunk építeni a kőfalat.

11 A mi ellenségeink pedig ezt mondották: Ingyen se tudják meg, se ne lássák, míg közéjük bemegyünk, és őket leöljük, és megszüntetjük a munkát.

12 És lőn, hogy eljöttek hozzánk mindenfelől a zsidók, akik őmellettük laknak vala, és nékünk tízszer is mondották: Térjetek haza!

13 Azért állítám a hely alsó és nyílt részeire a kőfal mögé, odaállítám a népet nemzetségek szerint fegyvereikkel, dárdáikkal és kézíveikkel.

14 És körültekintvén, fölkeltem és így szóltam az elöljárókhoz, a főemberekhez és a többi néphez: Ne féljetek tőlük! A nagy és rettenetes Úrra emlékezzetek, és harcoljatok testvéreitekért, fiaitokért, leányaitokért, feleségeitekért és házaitokért! Neh 1,5; 9,32; 5Móz 3,22; 20,3; 31,6; 2Sám 10,12; Ésa 8,13; 4Móz 14,9

15 És lőn, hogy meghallották a mi ellenségeink, hogy megtudtuk az ő szándékukat, és hogy Isten semmivé tette az ő tanácsukat. Megtérénk mi mindnyájan a kőfalhoz, ki-ki az ő munkájához. Jób 5,12; Zsolt 33,10

16 De azon naptól fogva legényeim egyik része munkálkodik vala, a másik része pedig tart vala dárdákat, pajzsokat, kézíveket és páncélokat, és a fejedelmek ott állának az egész Júda háznépe mögött. Neh 13,19

17 A kőfalon munkálkodók közül a tehernek hordói egyik kezükkel, amely a munkát végezé, rakodának, másik kezük pedig a fegyvert tartja vala.

18 Akik pedig építének, azoknak fegyverük derekukra vala felkötve, és így építének. A trombitás pedig mellettem állt.

19 És így szóltam az elöljárókhoz, a főemberekhez és a többi néphez: A munka felette sok és messze terjedő, és mi elszéledvén a kőfalon egymástól messze esünk.

20 Azért odagyűljetek hozzánk, hol a trombita szavát hallándjátok! A mi Istenünk hadakozik érettünk.

21 Ekképpen munkálkodunk vala; és legényeimnek fele dárdákat tart vala hajnalhasadtától fogva mind a csillagoknak feltámadásáig.

22 Ugyanekkor megparancsolám a népnek, hogy minden ember legényével Jeruzsálemben háljon, hogy éjszaka őrködjenek felettünk, és nappal dolgozzanak.

23 És sem én, sem az én atyámfiai, sem legényeim, sem az őrizők, akik énutánam valának, nem vetjük vala le ruháinkat. Ki-ki csak mosdáskor teszi vala le fegyverét.