Mózes búcsúzik, Józsué az utódja

1 És méne Mózes, és ez igéket mondotta vala az egész Izráelnek,

2 monda pedig nékik: Száz és húsz esztendős vagyok ma, nem járhatok többé ki és be. Az Úr pedig azt mondá nékem: Nem mégy át ezen a Jordánon. 5Móz 3,26-28; 4Móz 27,12-14

3 Az Úr, a te Istened maga megy át előtted, ő pusztítja el e nemzeteket előtted, hogy bírjad őket. Józsué az, aki átmegy előtted, amint megmondotta az Úr. 4Móz 27,18-22

4 És akképpen cselekeszik azokkal az Úr, amiképpen cselekedett Szíhonnal és Óggal, az emoreusok királyaival és azoknak földjükkel, amelyeket elpusztított vala. 4Móz 21,24.25

5 Ha azért előtökbe adja őket az Úr, egészen a szerint a parancsolat szerint cselekedjetek velük, amint parancsoltam néktek! 5Móz 7,1-5

6 Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlük, mert az Úr, a te Istened maga megy veled, nem marad el tőled, sem el nem hagy téged. 5Móz 7,21

7 Szólítá azért Mózes Józsuét, és monda néki az egész Izráel szemei előtt: Légy erős és bátor, mert te mégy be e néppel a földre, amely felől megesküdt az Úr az ő atyáiknak, hogy nékik adja, és te osztod el azt nékik örökségül. 5Móz 3,28; Józs 1,6; 14,1

8 Az Úr, ő az, aki előtted megy, ő lesz teveled, el nem marad tőled, sem el nem hagy téged. Ne félj és ne rettegj!

9 És megírá Mózes e törvényt, és adá azt a papoknak, a Lévi fiainak, akik hordozzák az Úr szövetségének ládáját, és Izráel minden vénjének.

10 És megparancsolá nékik Mózes, mondván: A hetedik esztendő végén, az elengedés esztendejének idejében, a sátorok ünnepén, 5Móz 15,1

11 mikor eljön az egész Izráel, hogy megjelenjék az Úr előtt, a te Istened előtt azon a helyen, amelyet kiválaszt, olvasd fel e törvényt az egész Izráel előtt fülük hallására!

12 Gyűjtsd egybe a népet, a férfiakat, az asszonyokat, a kicsinyeket és a te jövevényedet, aki a te kapuidon belül van, hogy hallják és tanuljanak, és féljék az Urat, a ti Isteneteket, és tartsák meg és teljesítsék e törvénynek minden igéjét!

13 És az ő fiaik is, akik nem tudják még, hallják és tanulják meg, hogy az Urat, a ti Isteneteket kell félni mindaddig, amíg éltek azon a földön, amelyre általkeltek a Jordánon, hogy bírjátok azt.

14 Monda azután az Úr Mózesnek: Ímé, elközelgettek a te napjaid, hogy meghalj. Hívd elő Józsuét, és álljatok fel a gyülekezetnek sátorában, hogy parancsolatokat adjak néki! Elméne azért Mózes és Józsué, és felállának a gyülekezet sátorában. Ésa 38,1; 2Pt 1,14

15 És megjelenék az Úr a sátorban, felhőoszlopban, és megálla a felhőoszlop a sátor nyílása felett.

16 És monda az Úr Mózesnek: Ímé, te elaluszol a te atyáiddal, és ez a nép felkel, és idegen istenek után jár, és paráználkodik azon a földön, amelyre bemegy, hogy lakozzék azon. És elhagy engem, és felbontja az én szövetségemet, amelyet én ővele kötöttem.

17 De felgerjed az én haragom őellene azon a napon, és elhagyom őt, és elrejtem az én orcámat őelőle, hogy megemésztessék. És mikor utoléri a sok baj és nyomorúság, mondani fogja azon a napon: Avagy nem azért értek-é engem ezek a bajok, hogy nincsen az én Istenem énközöttem? 2Kir 22,13; Ésa 59,2

18 Én pedig valóban elrejtem az én orcámat azon a napon az ő minden gonoszsága miatt, amelyet cselekedett, mivelhogy más istenekhez fordult. 5Móz 32,20

19 Most pedig írjátok fel magatoknak ez éneket, és tanítsd meg arra Izráel fiait! Adjad azt szájukba, hogy legyen nékem ez ének bizonyságul Izráel fiai ellen!

20 Mert beviszem őt arra a földre, amely felől megesküdtem az ő atyáinak, a tejjel és mézzel folyó földre. És eszik, jóllakik és meghízik, azután pedig más istenekhez fordul, és azoknak szolgál, és meggyaláz engem, és felbontja az én szövetségemet. 2Móz 32,13; 33,1; Ésa 1,4

21 Mikor pedig utoléri őt a sok baj és nyomorúság, akkor szóljon ez az ének előtte bizonyságképpen (mert nem megy feledésbe az ő maradékának szájából), mert tudom az ő gondolatát, amely szerint cselekszik már most is, minekelőtte bevinném őt arra a földre, amely felől megesküdtem vala. Józs 24,14.23; Ez 23,8-9

22 Megírá azért Mózes ezt az éneket azon a napon, és megtanítá arra Izráel fiait.

23 Azután parancsola az Úr Józsuénak, a Nún fiának, és monda: Légy erős és bátor, mert te viszed be Izráel fiait arra a földre, amely felől megesküdtem nékik, és én veled leszek. Józs 1,1; Józs 1,6.9

A törvénykönyvet Mózes átadja a lévitáknak

24 Mikor pedig teljesen és mindvégig beírta Mózes e törvény igéit könyvbe,

25 parancsola Mózes a lévitáknak, akik hordozzák vala az Úr szövetségének ládáját, mondván: Józs 3,6

26 Vegyétek e törvénykönyvet, és tegyétek ezt az Úrnak, a ti Isteneteknek szövetségládája oldalához, és legyen ott ellened bizonyságul, 1Kir 8,9; 2Kir 22,8

27 mert én ismerem a te pártos voltodat és kemény nyakadat. Ímé, most is, holott még köztetek élek, pártot ütöttetek az Úr ellen, mennyivel inkább halálom után? 5Móz 9,24

28 Gyűjtsétek énhozzám a ti törzseiteknek minden vénjét és a ti elöljáróitokat, hadd mondjam el ez igéket az ő füleik hallására, és hadd hívjam bizonyságul ellenük a mennyet és földet! 5Móz 30,19; 32,1

29 Mert tudom, hogy halálom után mind inkább-inkább megromoltok, és eltértek az útról, amelyet parancsoltam néktek, és utolér majd titeket a veszedelem a későbbi időben, mivelhogy gonoszt cselekesztek az Úrnak szemei előtt, bosszantván őt kezeiteknek csinálmányával.

30 Azután elmondá Mózes Izráel egész gyülekezetének füle hallására ez éneknek igéit mindvégig.