Nehémiás a királytól hatalmat és megbízólevelet kap Jeruzsálem felépítésére

1 És lőn a Niszán nevű hóban, Artaxerxes királynak huszadik esztendejében, bor vala őelőtte, és én fölvevém a bort, adám a királynak; azelőtt pedig nem voltam szomorú őelőtte. Eszt 4,2

2 És monda nékem a király: Miért szomorú a te orcád, holott te beteg nem vagy? Nem egyéb ez, hanem szívednek szomorúsága! És felette igen megfélemlém.

3 Akkor mondék a királynak: Örökké éljen a király! Miért ne volna szomorú az én orcám, hiszen a város, az én atyáim sírjainak helye pusztán hever, és kapui megemésztettek tűzben?!

4 És monda nékem a király: Mi az, amit kívánsz? És könyörgék a menny Istenéhez.

5 És mondék a királynak: Ha tetszik a királynak, és ha kedves előtted a te szolgád, azt kérem, hogy bocsáss el engem Júdába, atyáim sírjainak városába, hogy megépítsem azt!

6 És monda nékem a király (felesége pedig mellette ül vala): Meddig lészen utazásod, és mikorra jössz vissza? És tetszék a királynak engem elbocsátani, miután én tudattam vele az időt.

7 És mondék a királynak: Ha tetszik a királynak, adasson nékem leveleket a folyóvízen túl lakó tiszttartókhoz, hogy hagyjanak engem utazni, míg Júdába érek.

8 És adasson egy levelet Ászáfhoz, a király erdeje őréhez, hogy adjon nékem fákat gerendákul a templom várának kapuihoz és a város kőfalához és a házhoz, melybe költözni fogok! És megadá nékem a király, az én Istenemnek rajtam nyugvó jó kegyelme szerint. Ezsd 7,6.9

9 És megérkezém a folyóvízen túl való tiszttartókhoz, és átadám nékik a király leveleit. Bocsátott vala pedig velem a király főembereket a seregből és lovagokat. Ezsd 8,22

10 Mikor pedig a Horonból való Szanballat és az ammonita Tóbiás, a szolga, meghallották ezt, nagy bosszúságot okozott nékik, hogy jött valaki, aki Izráel fiainak javukat keresi. Neh 4,1; 2Krón 8,5

11 Azután elmenék Jeruzsálembe, és ott pihenék három napig. Ezsd 8,32

12 És fölkelék éjszaka én és velem néhány férfi, mert nem jelentém meg senkinek, hogy mire indítá az én Istenem az én szívemet, hogy azt Jeruzsálemért megcselekedjem, és barom sem vala velem, csak az, melyen ülök vala.

13 És kimenék a völgynek kapuján éjjel, és pedig a Sárkányok forrása felé, majd a Szemét-kapuhoz, és vizsgálgatám Jeruzsálem kőfalait, melyek elrontattak vala, és kapuit, melyek tűz által megemésztetének. Neh 3,13

14 Azután átmenék a Forrás kapujához és a Király tavához, holott nem vala hely a baromnak, hogy velem átmenjen.

15 Azért gyalog menék fel a völgyben éjjel, és vizsgálgatám a kőfalat, azután megfordultam, és bementem a Völgy kapuján, és hazatértem.

16 A főemberek pedig nem tudták vala, hova mentem, és hogy mit akarok cselekedni, és sem a zsidóknak, sem a papoknak, sem az elöljáróknak, sem a főembereknek, sem a többi munkásoknak ez ideig nem jelentettem meg.

17 Ekkor mondék nékik: Ti látjátok a nyomorúságot, amelyben mi vagyunk, hogy Jeruzsálem pusztán hever, és kapui tűzben égtek meg. Jertek, építsük meg Jeruzsálem kőfalát, és ne legyünk többé gyalázatul! Neh 1,3; 2,3

18 És megjelentém nékik az én Istenemnek rajtam nyugvó jó kegyelmét és a király beszédit is, amelyeket nékem szólt, és mondának: Keljünk fel és építsük meg! És megerősíték kezeiket a jóra.

19 Mikor meghallák ezt a Horonból való Szanballat és az ammonita Tóbiás, a szolga és az arab Gesem, gúnyoltak és lenéztek minket, mondván: Micsoda ez, amit műveltek? Talán bizony a király ellen akartok pártot ütni? Neh 6,1

20 Kiknek felelék, és mondék: A mennynek Istene, ő ad jó szerencsét nékünk, és mi mint az ő szolgái kelünk föl és építünk, néktek pedig részetek és jogotok és emlékezetetek nincsen Jeruzsálemben. Ezsd 4,3