Józsué

1. fejezet

Isten megerősíti Józsuét hivatalában

1 És lőn Mózesnek, az Úr szolgájának halála után, szóla az Úr Józsuénak, a Nún fiának, Mózes szolgájának, mondván: 2Móz 33,11; 4Móz 13,9.17; 5Móz 1,38

2 Mózes, az én szolgám meghalt. Most azért kelj fel, menj át ezen a Jordánon, te és mindez a nép arra a földre, amelyet én adok nékik, az Izráel fiainak! 5Móz 34,5.10.11

3 Minden helyet, amelyet talpatok érint, néktek adtam, amiképpen szólottam Mózesnek. 2Móz 3,8; 5Móz 1,7.8

4 A pusztától és a Libanontól fogva a nagy folyóvízig, az Eufrátesz folyóvízig, a khitteusoknak egész földje és a nagy tengerig napnyugat felé lesz a ti határotok. 1Móz 15,18; 5Móz 11,24

5 Meg nem áll senki előtted életednek minden idejében. Amiképpen Mózessel vele voltam, teveled is veled leszek, el nem hagylak téged, sem el nem maradok tőled. 5Móz 31,6.8; Zsid 13,5

6 Légy bátor és erős, mert te teszed majd e népet annak a földnek örökösévé, amely felől megesküdtem az ő atyáiknak, hogy nékik adom azt.

7 Csak légy bátor és igen erős, hogy vigyázz, és mindent ama törvény szerint cselekedjél, amelyet Mózes, az én szolgám szabott elődbe! Attól se jobbra, se balra ne hajolj, hogy jó szerencsés lehess mindenben, amiben jársz! 5Móz 28,1; 1Kir 2,3

8 El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz, és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon, és akkor boldogulsz. 5Móz 6,7; 11,19; 17,19; Zsolt 1,2.3

9 Avagy nem parancsoltam-é meg néked: Légy bátor és erős? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, amiben jársz. Józs 6,27; Józs 8,1

A nép engedelmességet ígér Józsuénak

10 Parancsola azért Józsué a nép elöljáróinak, mondván:

11 Menjetek által a táboron, és parancsoljátok meg a népnek, mondván: Készítsetek magatoknak útravalót, mert harmadnap múlva átmentek ti ezen a Jordánon, hogy bemenjetek, és bírjátok azt a földet, amelyet az Úr, a ti Istenetek ad néktek birtokul.

12 A Rúben és Gád nemzetségének pedig és a Manassé nemzetség felének szóla Józsué, mondván:

13 Emlékezzetek meg a dologról, amit megparancsolt néktek Mózes, az Úrnak szolgája, mondván: Az Úr, a ti Istenetek megnyugtatott titeket, és néktek adta ezt a földet. 4Móz 32,20-23

14 Feleségeitek, gyermekeitek és barmaitok maradjanak e földön, amelyet adott néktek Mózes a Jordánon túl! Ti pedig fegyveres kézzel menjetek át atyátokfiai előtt mindnyájan, akik közületek erős vitézek, és segéljétek meg őket, 4Móz 32,33-42

15 amíg megnyugosztja az Úr a ti atyátokfiait is, mint titeket, és bírják ők is a földet, amelyet az Úr, a ti Istenetek ad nékik! Akkor aztán térjetek vissza a ti örökségtek földjére, és bírjátok azt, amelyet Mózes, az Úr szolgája adott néktek a Jordánon túl napkelet felől!

16 Azok pedig felelének Józsuénak, mondván: Mindent megcselekszünk, amit parancsoltál nékünk, és ahová küldesz minket, oda megyünk. 2Móz 19,8

17 Amint Mózesre hallgattunk, éppen úgy hallgatunk majd tereád, csak legyen veled az Úr, a te Istened, amiképpen vele volt Mózessel. 5Móz 34,10-12

18 Mindenki, aki ellene szegül a te szódnak, és nem hallgat a te beszédedre mindabban, amit parancsolsz néki, megölettessék! Csak bátor légy és erős!

...

Betűméret


Olvasási beállítások

Keresés a Bibliában