A csodálatos átkelés emlékkövei

1 Mikor pedig az egész nép teljesen általment vala a Jordánon, szóla az Úr Józsuénak, mondván:

2 Vegyetek magatokhoz a népből tizenkét férfiút, egy-egy férfiút egy-egy nemzetségből! Józs 3,12

3 És parancsoljátok nékik, mondván: Vegyetek fel innét a Jordán közepéből, arról a helyről, ahol bátorsággal állanak a papok lábai, tizenkét követ, és vigyétek át azokat magatokkal, és tegyétek le a szálláson, ahol megháltok ez éjszaka!

4 Előhívá azért Józsué a tizenkét férfiút, akiket az Izráel fiai közül rendelt vala, egy-egy férfiút egy-egy nemzetségből,

5 és monda nékik Józsué: Menjetek át az Úrnak, a ti Isteneteknek frigyládája előtt a Jordán közepébe, s vegyen fel mindegyikőtök egy-egy követ az ő vállára, az Izráel fiai nemzetségeinek száma szerint,

6 hogy legyen ez jelül köztetek! Ha kérdezik majd ezután a ti fiaitok, mondván: Mire valók néktek ezek a kövek? 2Móz 13,8.14

7 Mondjátok meg nékik, hogy kétfelé vált a Jordánnak vize az Úr frigyládája előtt, mikor általment a Jordánon, kettévált a Jordánnak vize, és ezek a kövek emlékeztetőül lesznek az Izráel fiainak mindörökre. Józs 3,13

8 És úgy cselekedének Izráel fiai, amint megparancsolta vala Józsué, és felvevének a Jordán közepéből tizenkét követ, amint megmondotta vala az Úr Józsuénak, az Izráel fiai nemzetségeinek száma szerint, és általhozák magukkal az éjjeli szállásra, és ott letevék azokat.

9 Tizenkét követ állíta fel Józsué a Jordán közepén is, azon a helyen, ahol állottak vala a frigyládát vivő papok lábai. Ott is vannak mind e mai napig.

10 A papok pedig, a ládának hordozói állanak vala a Jordán közepén, amíg végbeméne mind az a dolog, amit parancsolt vala az Úr Józsuénak, hogy mondja meg a népnek egészen úgy, amint Mózes parancsolta vala Józsuénak. A nép pedig sietett és általméne.

11 És amint véget ére az egész nép általmenetele, általméne az Úr ládája is és a papok is a nép előtt.

12 Általmentek vala a Rúben fiai, a Gád fiai és Manassé félnemzetsége is felfegyverkezve az Izráel fiai előtt, amiképpen szólt vala nékik Mózes. Józs 1,14

13 Mintegy negyvenezernyi fegyveres vitéz ment vala át az Úr előtt a harcra, Jerikónak sík mezejére.

14 Azon a napon felmagasztalá az Úr Józsuét az egész Izráel szemei előtt, és félék őt, amint félték vala Mózest, életének minden napjaiban. Józs 3,7

15 Mert szólt vala az Úr Józsuénak, mondván:

16 Parancsold meg a papoknak, akik a bizonyság ládáját hordozzák, hogy jöjjenek fel a Jordánból!

17 És parancsola Józsué a papoknak, mondván: Jöjjetek fel a Jordánból!

18 És lőn, hogy amint a papok, az Úr frigyládájának hordozói feljöttek vala a Jordán közepéből, és érintik vala a papok talpai a szárazt, visszatére a Jordán vize az ő helyére, és folyt vala, mint azelőtt minden partja felett.

19 A nép pedig az első hónak tizedik napján jöve fel a Jordánból, és tábort üte Gilgálban, Jerikónak keleti határán. Józs 5,9

20 Azt a tizenkét követ is, amelyeket a Jordánból hoztak vala, Gilgálban állatá fel Józsué.

21 És szóla Izráel fiainak, mondván: Ha fiaitok kérdezik majd apáiktól, mondván: Mire valók ezek a kövek?

22 Tudassátok majd a ti fiaitokkal, mondván: Szárazon jött át Izráel ezen a Jordánon.

23 Mert kiszárította az Úr, a ti Istenetek a Jordán vizét tielőttetek, míg általjövétek rajta, amiképpen cselekedett vala az Úr, a ti Istenetek a Vörös-tengerrel, amelyet megszárított előttünk, míg általjövénk rajta, 2Móz 14,21; Zsolt 78,13; 106,9; 114,3

24 hogy megismerje a földnek minden népe az Úrnak kezét, hogy bizony erős az, hogy féljétek az Urat, a ti Isteneteket minden időben. Ésa 59,1