Elihu utolsó beszéde: még egyszer az Isten igazságosságára és nagyságára utal

1 És folytatá Elihu, és monda:

2 Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.

3 Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.

4 Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság. Tökéletes tudású ember áll melletted.

5 Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit, hatalmas az ő lelkének ereje.

6 Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.

7 Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak. Zsolt 33,18; 113,7.8

8 És ha béklyókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein,

9 tudtukra adja cselekedetüket és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak rajtuk.

10 Megnyitja füleiket a feddőzésnek, és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek.

11 Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.

12 Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.

13 De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.

14 Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkük, és életük a paráznákéhoz hasonló. Jób 15,32; Zsolt 55,24

15 A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülüket.

16 Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, ahol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva. Jób 29,6; Zsolt 23,5

17 De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.

18 Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el! Zsolt 49,9

19 Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!

20 Ne kívánjad az éjszakát, amely népeket mozdít ki helyükből!

21 Vigyázz, ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted!

22 Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében! Kicsoda az, aki úgy tanítson, mint ő? Zsolt 25,9

23 Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél?

24 Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, amelyről énekelnek az emberek!

25 Minden ember azt szemléli, a halandó távolról is látja.

26 Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! Esztendeinek száma sem nyomozható ki.

27 Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,

28 amelyet a fellegek özönnel öntenek és hullatnak le temérdek emberre.

29 De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?

30 Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.

31 Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen.

32 Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen. Jak 5,17.18

33 Az ő dörgése ád hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról.

34 Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.