Elihu harmadik beszéde: az ember csak magának árt panaszkodásával. Isten igaz ítéletet tart

1 Tovább is felele Elihu, és monda:

2 Azt gondolod-é igaznak, ha így szólsz: Az én igazságom nagyobb, mint Istené?

3 Hogyha ezt mondod: Mi hasznod belőle? Mivel várhatok többet, mintha vétkezném?

4 Én megadom rá néked a feleletet, és barátaidnak teveled együtt.

5 Tekints az égre, és lásd meg! És nézd meg a fellegeket, milyen magasan vannak feletted!

6 Hogyha vétkezel, mit tehetsz ellene, ha megsokasítod bűneidet, mit ártasz néki?

7 Ha igaz vagy, mit adsz néki, avagy mit kap a te kezedből?

8 Az olyan embernek árt a te gonoszságod, mint te vagy, és igazságod az ilyen ember fiának használ.

9 A sok erőszak miatt kiáltoznak, jajgatnak a hatalmasok karja miatt.

10 De egy sem mondja: Hol van Isten, az én teremtőm, aki hálaénekre indít éjszaka,

11 aki többre tanít minket a mezei vadaknál, és bölcsebbekké tesz az ég madarainál?

12 Akkor azután kiálthatnak, de ő nem felel a gonoszok kevélysége miatt. Jób 27,8.9

13 Mert a hiábavalóságot Isten meg nem hallgatja, a Mindenható arra nem tekint.

14 Hátha még azt mondod: Te nem látod őt, az ügy előtte van, és te reá vársz.

15 Most pedig, mivel nem büntet haragja, és nem figyelmez a nagy álnokságra,

16 azért tátja fel Jób hívságra a száját, és szaporítja a szót értelem nélkül.