A puszta és megalázott Jeruzsálem kesereg, és segítségért esedezik

1 Jaj! De árván ül a nagy népű város! Olyanná lőn, mint az özvegyasszony! Nagy volt a nemzetek között, a tartományok közt fejedelemasszony: robotossá lőn! 2Kir 21,13-15

2 Sírván sír éjjelente, s könny borítja az orcáját. Senki sincs, ki vigasztalná, azok közül, kik szerették. Mind megcsalták barátai, ellenségeivé lőnek. Jer 13,17; 14,17

3 Számkivetésbe méne Júda a nyomorúság és a szolgálat sokasága miatt. Ott ül ő a pogányok közt, nem talál nyugodalmat. Valamennyi üldözője utolérte a szorultságában.

4 Sionnak útjai gyászolnak, nincsen, aki ünnepnapra járjon. Kapuja mind elpusztult. Papjai sóhajtoznak, szüzei nyögnek, csak keserűsége van néki.

5 Elnyomói főkké lettek, ellenségei boldogok. Bizony az Úr verte meg őt az ő sok bűne miatt. Gyermekei rabságra mentek az elnyomó előtt.

6 És elhagyta Sion leányát minden ő ékessége. Fejedelmei olyanok lettek, mint a szarvasok, amelyek nem találnak eledelt, és erőtelenül futnak az üldöző előtt.

7 Emlékezik Jeruzsálem az ő nyomorúságának és eltiportatásának napjain minden ő gyönyörűségéről, amelyek voltak eleitől fogva. Mert az ő népe ellenség kezébe esett, és nem volt segítsége. Látták őt az ellenségek, nevettek megsemmisülésén.

8 Vétkezvén vétkezett Jeruzsálem, azért lett csúfsággá, minden tisztelője megvetette, mert látták az ő mezítelenségét, ő maga pedig sóhajtoz és elfordul.

9 Szennye a ruhája szélén, nem gondolt a jövőjére. Csudálatosan alásüllyedt, nincs vigasztalója. Lásd meg, Uram, az én nyomorúságomat, mert ellenség vett erőt rajtam!

10 Szorongató nyújtja kezét minden kincse után, sőt látta, hogy pogányok mentek be az ő szent helyébe, akikről azt parancsoltad, hogy be ne menjenek a te községedbe. 5Móz 23,3

11 Egész népe sóhajtoz, futkosnak a kenyér után, odaadják drágaságaikat az ételért, hogy megéledjenek. Lásd meg, Uram, és tekintsd meg, mily utálatossá lettem!

12 Mindnyájatokat kérlek, ti, járókelők, tekintsétek meg és lássátok meg: Ha van-é oly bánat, mint az én bánatom, amely engem ért, amellyel engem sújtott az Úr az ő búsult haragjának napján?

13 A magasságból tüzet bocsátott csontjaimba, és az hatalmaskodik bennük, hálót vetett lábaimnak, hátra vetett, pusztává tett engem, egész napon beteg vagyok.

14 Saját kezével rótta össze az én vétkeim igáját, ráfonódtak nyakamra. Megrendítette erőmet. Odaadott engem az Úr azok kezébe, akik előtt meg nem állhatok.

15 Rakásra hányta az Úr minden vitézemet énbennem. Gyűlést hívott össze ellenem, hogy összetörje ifjaimat. Sajtóba taposta az Úr Júda szűz leányát.

16 Ezekért sírok én, szememből, szememből víz folyik alá, mert messze távozott tőlem a vigasztaló, aki megélesszen engem. Fiaim elvesztek, mert győzött az ellenség.

17 Terjesztgeti kezeit Sion: nincs vigasztalója. Szorongatókat rendelt az Úr Jákób ellen körös-körül. Jeruzsálem csúfsággá lett közöttük.

18 Igaz ő, az Úr, mert az ő szava ellen rugódoztam. Halljátok meg kérlek, mind, ti, népek, és lássátok meg az én bánatomat: szüzeim és ifjaim fogságba menének!

19 Kiáltottam azoknak, akik szerettek engem, de ők megcsaltak engem. Papjaim és véneim a városban múltak ki, amikor étel után futkostak, hogy megéledjenek.

20 Lásd meg, Uram, hogy szorongattatom, belső részeim megháborodtak. Elfordult bennem az én szívem, mert bizony pártot ütöttem. Kint fegyver pusztít, benn minden olyan, mint a halál.

21 Hallották, hogy sóhajtozom, és nincs vigasztalóm. Minden ellenségem hallotta veszedelmemet, örültek, hogy te ezt cselekedted. Hozd el a napot, amelyet hirdettél, hogy olyanok legyenek, mint én! Jer 51,24.25

22 Jusson elődbe minden gonoszságuk, és úgy bánj velük, amiképpen énvelem bántál az én minden bűnömért, mert sok az én sóhajtozásom, és beteg a szívem.