Miután Passúr megvereti, Jeremiás meghirdeti a babiloni fogságot

1 És hallá Passúr, a pap, az Immár fia (ő pedig fejedelem vala az Úr házában) Jeremiást, amint e szókat prófétálja vala.

2 És megcsapdosá Passúr Jeremiást, a prófétát, és beveté őt a tömlöcbe, amely a Benjámin felső kapujában vala, az Úr háza mellett. 2Krón 16,10

3 És lőn másnap, hogy kivevé Passúr Jeremiást a tömlöcből, és monda néki Jeremiás: Nem Passúrnak nevezett téged az Úr, hanem Mágor Missábibnak.

4 Mert ezt mondja az Úr: Ímé, én félelembe ejtelek téged, és minden barátodat, és elhullanak az ő ellenségeik fegyvere által a szemeid láttára. Az egész Júdát pedig odaadom a babiloni király kezébe, és elviszi őket Babilonba, és fegyverrel vágja le őket. Jer 39,1-9

5 És odaadom e városnak minden vagyonát és minden keresményét és minden drágaságát, és Júda királyainak minden kincsét odaadom az ő ellenségeik kezébe, és elrabolják, elhurcolják, és Babilonba viszik azokat.

6 Te pedig, Passúr és a te házadnak minden lakosa rabságba mentek, és Babilonba jutsz, és ott halsz meg, és ott temettetel el, te és minden barátod, akiknek hamisan prófétáltál.

Jeremiás kesereg, hogy próféta lett

7 Rávettél, Uram, engem, és rávétettem, megragadtál engem és legyőztél! Nevetségessé lettem minden időre, mindenki csúfol engemet.

8 Mert ahányszor csak szólok, kiáltozom, így kiáltok: Erőszak és romlás! Mert az Úr szava mindenkori gyalázatomra és csúfságomra lett nékem.

9 Azért azt mondom: Nem emlékezem róla, sem az ő nevében többé nem szólok. De mintha égő tűz volna szívemben, az én csontjaimba rekesztetve, és erőlködöm, hogy elviseljem azt, de nem tehetem.

10 Mert hallom sokak rágalmazását, a mindenfelől való fenyegetést: Jelentsétek fel, és ezt mi is feljelentjük. Mindazok is, akik barátaim, az én tántorodásomra figyelmeznek, mondván: Talán megbotlik, és megfoghatjuk őt, és bosszút állhatunk rajta. Jer 18,18

11 De az Úr velem van, mint hatalmas hős, azért elesnek az én kergetőim, és nem bírnak velem, igen megszégyenülnek, mert nem okosan cselekesznek. Örökkévaló gyalázat lesz rajtuk és felejthetetlen. Jer 15,20; Jer 23,40

12 Azért, oh, Seregeknek Ura, aki megpróbálod az igazat, látod a veséket és a szíveket, hadd lássam a te büntetésedet őrajtuk! Mert néked jelentettem meg az én ügyemet! Jer 11,20

13 Énekeljetek az Úrnak, dicsérjétek az Urat, mert a szegénynek lelkét megszabadítja a gonoszok kezéből!

14 Átkozott az a nap, amelyen születtem. Az a nap, amelyen anyám szült engem, ne legyen áldott! Jób 3,3-20

15 Átkozott ember az, aki örömhírt vitt az én atyámnak, mondván: Fiúmagzatod született néked, igen megörvendeztetvén őt.

16 És legyen az az ember olyan, mint azok a városok, amelyeket elvesztett az Úr, és meg nem bánta: és halljon reggel kiáltozást, és harci riadót délben! 1Móz 19,24.25

17 Hogy nem ölt meg engem az én anyám méhében, hogy az én anyám nékem koporsóm lett volna, és méhe soha sem szült volna!

18 Miért is jöttem ki az én anyámnak méhéből, hogy nyomorúságot lássak, és bánatot, és hogy napjaim gyalázatban végződjenek?