Jeremiás
11. fejezet
Isten szövetsége
1 Az a beszéd, amelyet az Úr beszélt Jeremiásnak, mondván:
2 Halljátok meg e szövetség igéit, és beszéljétek el Júda férfiainak és Jeruzsálem lakosainak!
3 Ezt mondjad azért nékik: Így szól az Úr, Izráelnek Istene: Átkozott mindenki, aki meg nem hallja e szövetségnek igéit, 5Móz 27,26
4 amelyet akkor parancsoltam a ti atyáitoknak, amikor kihoztam őket Egyiptom földjéről, a vaskemencéből! Mondván: Halljátok meg az én szómat, és cselekedjétek mindazokat, amiket én parancsolok néktek, és népemmé lesztek, én pedig Istenetekké leszek néktek, 2Móz 19,3-6
5 hogy beteljesítsem az esküvést, amellyel megesküdtem a ti atyáitoknak, hogy nékik adom a tejjel és mézzel folyó földet, amint most van ez! És felelék, és mondám: Ámen, Uram! 5Móz 7,12
6 És monda az Úr nékem: Kiáltsd mindez igéket Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin, mondván: Halljátok e szövetség igéit, és cselekedjétek azokat!
7 Mert kérve kértem a ti atyáitokat, amikor felhoztam őket Egyiptom földjéről, mind e napig, szünetlenül kérvén és mondván: Halljátok meg az én szómat! Jer 7,13.25
8 De nem hallották, még fülüket sem hajtották arra, hanem ment ki-ki az ő gonosz szívének hamissága után, és rájuk szabtam e szövetségnek minden igéjét, amelyeket azért parancsoltam, hogy megcselekedjék, de nem cselekedték. 5Móz 28,15-68
9 És monda az Úr nékem: Pártütés van a Júda férfiai és Jeruzsálem lakosai között.
10 Visszatértek az ő atyáiknak előbbi bűneire, akik nem akarták hallani az én igéimet, és ők maguk is idegen istenek után járnak, hogy azoknak szolgáljanak. Izráel háza és Júda háza megszegte az én szövetségemet, amelyet az ő atyáikkal kötöttem.
11 Azért ezt mondja az Úr: Ímé, én veszedelmet hozok reájuk, amelyből ki nem menekülhetnek, és kiáltanak majd énhozzám, de nem hallgatom meg őket. Péld 1,28.29
12 És elmennek Júda városai és Jeruzsálem lakosai, és kiáltanak az istenekhez, akiknek ők áldozni szoktak, de azok nem oltalmazzák meg őket az ő nyomorúságuk idején.
13 Mert városaidnak száma szerint voltak néked isteneid, oh, Júda, és Jeruzsálem utcáinak száma szerint készítettétek a gyalázatnak oltárait, az oltárokat, hogy áldozzatok a Baálnak. Jer 2,28; Ez 16,24-31
14 Te azért ne esdekelj e népért, és egy kiáltó és esdeklő szót se ejts érettük, mert én meg nem hallgatom őket, mikor kiáltanak majd hozzám az ő nyomorúságuk miatt. Jer 7,16
15 Mi köze az én kedveltemnek az én házamhoz? Temérdek istentelenséget cselekedtél, a szent húst abbahagytad. Mikor gonoszságban vagy, akkor örvendezel. Jer 13,22-24
16 Lombos, szép formás gyümölcsű olajfa nevet adott néked az Úr. Nagy vihar morajánál tüzet gyújta rajta, és leromlottak az ágai.
17 A Seregek Ura, aki plántált téged, rosszat végzett felőled Izráel házának és Júda házának rosszasága miatt, amit elkövettek magukban, hogy engemet haragra ingereljenek, áldozván a Baálnak.
18 Az Úr tudtul adta nékem, és én tudtam, te láttattad meg velem az ő cselekedeteiket is.
19 Én pedig olyan valék, mint a mészárszékre hurcolt szelíd bárány, és nem tudtam, hogy terveket szőttek ellenem, mondván: Pusztítsuk el e fát gyümölcsével együtt, irtsuk ki ezt az élők földjéből, hogy még a nevét se emlegessék többé! Jer 18,18
20 És oh, Seregek Ura, igaz bíró, veséknek és szívnek vizsgálója, hadd lássam a te bosszúállásodat rajtuk, mert néked jelentettem meg az én ügyemet! 1Sám 16,7; Jel 2,23
21 Azért ezt mondja az Úr az anatótbeli embereknek, akik életedre törnek, és ezt mondják: Ne prófétálj az Úr nevében, hogy meg ne halj a mi kezünk által! Jer 1,1; Ésa 30,10; Mik 2,6
22 Azért ezt mondja a Seregek Ura: Ímé, én megfenyítem őket: az ifjak fegyver által halnak meg, fiaik és leányaik pedig meghalnak éhen. 2Kir 25,1.2
23 És senki sem marad meg közülük, hogyha veszedelmet hozok az anatótbeli emberekre, az ő büntetésük esztendejét.