A zsidók büntetésének két jelképe

1 Ezt mondá az Úr nékem: Menj el, és vásárolj magadnak lenövet, és illeszd azt a derekadra, de vízbe ne vidd be azt!

2 És megvásároltam az övet, amint az Úr rendelte vala, és derekamra illesztém.

3 És másodszor szól vala az Úr hozzám, mondván:

4 Vedd az övet, amelyet vásároltál, amely a derekadon van, és kelj fel, és menj az Eufráteszhez, és rejtsd el azt ott a kőszikla hasadékában!

5 És elmenék, és elrejtém azt az Eufrátesznél, amint megparancsolta nékem az Úr.

6 Sok nap múlva pedig újra monda nékem az Úr: Kelj fel, menj az Eufráteszhez, és vedd el onnan az övet, amely felől parancsoltam, hogy ott rejtsd el!

7 És elmenék az Eufráteszhez, és kiásám, és kivevém arról a helyről az övet, ahová elrejtettem azt, és ímé, az öv rothadt vala, egészen hasznavehetetlen.

8 És szóla az Úr nékem, mondván:

9 Ezt mondja az Úr: Így rothasztom meg a Júda kevélységét és a nagy Jeruzsálem kevélységét.

10 Ez a gonosz nép, amely nem akar hallgatni az én beszédeimre, amely a maga szívének hamisságában jár, és jár idegen istenek után, hogy azoknak szolgáljon, és azokat imádja. Olyanná lesz majd, mint ez az öv, amely egészen hasznavehetetlen. Ésa 1,4; Jer 18,11.12

11 Mert amiként derekára kapcsolja a férfi az övet, akként kapcsoltam magamhoz Izráelnek egész házát és Júdának egész házát – azt mondja az Úr –, hogy legyenek az én népemmé, az én nevemre, dicséretemre és tisztességemre, de nem engedelmeskedtek. 5Móz 26,17-19

12 Ilyen szókkal szólj azért nékik: Ezt mondja az Úr, Izráelnek Istene: Minden tömlőt meg kell tölteni borral! És azt mondják néked: Avagy nem tudjuk-é jól, hogy minden tömlőt borral kell megtölteni?

13 Te pedig azt mondd nékik: Ezt mondja az Úr: Ímé, betöltöm e földnek minden lakosát és a királyokat, akik Dávid trónján ülnek, és a papokat, a prófétákat és Jeruzsálemnek minden lakosát részegséggel.

14 És összeütöm őket, egyiket a másikhoz, az atyákat és a fiakat együtt – azt mondja az Úr –, nem kegyelmezek meg, és nem kedvezek, és nem leszek irgalmas, hogy el ne veszítsem őket.

A nép elhurcoltatása

15 Hallgassatok és figyelmezzetek, ne fuvalkodjatok fel, mert az Úr szólott!

16 Dicsőítsétek az Urat, a ti Isteneteket, mielőtt setétséget szerezne, és mielőtt megütnétek lábaitokat a setét hegyekben! Mert világosságot vártok, és halál árnyékává változtatja azt, és sűrű homállyá fordítja. Józs 7,19; Jer 8,11

17 Ha pedig nem hallgatjátok ezt: sírni fog az én lelkem a rejtekhelyeken a ti kevélységtek miatt, és zokogva zokog, a szemem pedig könnyeket hullat, mert az Úr népe fogságba vitetik. JSir 1,2.16

18 Mondd meg a királynak és a királynéasszonynak: Alázzátok meg magatokat, és üljetek veszteg, mert leesik fejetekről a ti dicsőségtek koronája! Jer 52,10.11

19 A dél felől való városok bezároltatnak, és nem lesz, aki megnyissa azokat. Fogságra vitetik Júda egészen, fogságra vitetik mindenestül! Jer 52,4.7; 12-16

20 Emeljétek fel szemeiteket, és nézzétek azokat, akik északról jőnek! Hol van a nyáj, amely néked adatott, a te dicsőségednek juhnyája?

21 Mit mondasz, hogyha megfenyít téged? Hiszen te oktattad őket magad ellen, fejedelmekké tetted fejeden! A fájdalmak nem környékeznek-é még téged, mint a szülőasszonyt?

22 És ha azt mondod a te szívedben: Miért következnének ezek reám? A te hamisságod sokaságáért takartatik fel a te ruhád, és lesznek mezítelenekké a te sarkaid. Ésa 47,2

23 Elváltoztathatja-é bőrét a szerecsen, és a párduc az ő foltosságát? Úgy ti is cselekedhettek jót, akik megszoktátok a gonoszt.

24 Azért szétszórom őket, amint hányja-veti a pozdorját a pusztának szele. Zsolt 1,4.5

25 Ez a te sorsod, a te kimért részed éntőlem – ezt mondja az Úr –, aki elfelejtkeztél énrólam, és hittél a hazugságnak. Jer 8,11; 14,13; 28,1-2.15

26 Azért én is arcodra borítom fel a te ruhádat, hogy látható legyen a te gyalázatod.

27 A te paráznaságaidat és nyihogásaidat, bujálkodásodnak undokságát: a halmokon, a mezőn láttam a te utálatosságaidat. Jaj néked Jeruzsálem! Nem leszel tiszta ezután se? Meddig még? Jer 5,8; Ez 22,11; Jer 3,2; Jer 52,13.14; Ésa 1,21