Jákób szó nélkül elhagyja Lábánt

1 És meghallá a Lábán fiainak beszédét, kik ezt mondják vala: Valamije volt atyánknak, mind elvette Jákób, és atyánkéból szerezte mind e gazdagságot.

2 És látá Jákób a Lábán orcáját, hogy ímé, nem olyan őhozzá, mint annak előtte.

3 Monda pedig az Úr Jákóbnak: Térj meg atyáid földjére, a te rokonságod közé, és veled lészek. 1Móz 31,13

4 Elkülde tehát Jákób, és kihívatá magához Rákhelt és Leát a mezőre az ő nyájához.

5 És monda nékik: Látom atyátok orcáját, hogy nem olyan hozzám, mint ennek előtte. De az én atyám Istene velem volt.

6 Ti pedig tudjátok, hogy teljes erőm szerint szolgáltam atyátokat.

7 De atyátok engem megcsalt, s tízszer is megváltoztatta béremet. Mindazáltal az Isten nem engedte, hogy nékem kárt tehessen. 1Móz 31,41

8 Mikor azt mondotta: A pettyegetettek legyenek a te béred, a juhok mind pettyegetetteket ellenek vala. Ha azt mondotta: A csíkos lábúak legyenek a te béred, a juhok mind csíkos lábúakat ellenek vala.

9 Így vette el Isten atyátok jószágát, és nékem adta. 1Móz 31,16

10 Mert lőn a juhok foganásának idejekor, szemeimet felemelém, és látom vala álomban, hogy ímé, a juhokat hágó kosok csíkos lábúak, pettyegetettek és tarkák.

11 Akkor monda nékem az Isten angyala álomban: Jákób. És felelék: Ímhol vagyok.

12 És ő monda: Emeld fel szemeidet, és lásd, hogy amely kosok a juhokat hágják, azok mind csíkos lábúak, pettyegetettek és tarkák! Mert mindazt láttam, amit veled Lábán cselekszik vala.

13 Én vagyok ama Béthelnek Istene, ahol emlékoszlopot kentél fel, és ahol fogadást tettél nékem. Most kelj fel, menj ki e földről, és térj vissza szülőföldedre! 1Móz 28,18

14 És felele Rákhel és Lea, és mondának néki: Vajon vagyon-é még nékünk valami részünk és örökségünk a mi atyánk házában?

15 Avagy nem úgy tartott-é minket, mint idegeneket, midőn minket eladott, és értékünket is teljesen megemésztette?

16 Mert mindez a gazdagság, melyet Isten vett el a mi atyánktól, miénk és a mi fiainké. Most azért valamit néked az Isten mondott, azt cselekedjed! 1Móz 31,9; 1Móz 31,13

17 Felkele tehát Jákób, és feltevé gyermekeit és feleségeit a tevékre.

18 És elvivé minden nyáját és minden keresményét, melyet keresett vala, minden jószágát, melyet szerzett vala Mezopotámiában, hogy elmenjen az ő atyjához, Izsákhoz Kánaán földjére.

19 Lábán pedig elment vala juhait nyírni, azonközben ellopá Rákhel a házi bálványokat, melyek atyjánál valának.

20 Jákób pedig meglopá a siriabeli Lábánnak szívét, mivelhogy nem adá tudtára, hogy szökni akar.

21 Megszökék tehát mindenestől, és felkelvén, általméne a folyóvízen, és Gileád hegye felé tarta.

Jákób kibékül Lábánnal

22 És mikor harmadnapra megmondák Lábánnak, hogy Jákób elszökött,

23 maga mellé vévén az ő rokonait, hétnapi járóföldig űzé őket, és eléré a Gileád hegyén.

24 Isten pedig megjelenék a siriabeli Lábánnak éjjel álomban, és monda néki: Vigyázz magadra, Jákóbnak se jót, se rosszat ne szólj! 1Móz 31,29

25 Mikor eléré Lábán Jákóbot, s Jákób a hegyen voná fel sátorát, Lábán is a Gileád hegyén voná fel az ő rokonaival egyben.

26 És monda Lábán Jákóbnak: Mit cselekedtél, hogy megloptad szívemet, és leányaimat fegyverrel nyert foglyokként vitted el? 1Móz 31,20

27 Miért futottál el titkon, s loptál meg engem? Miért nem jelentetted nékem, hogy elbocsátottalak volna örömmel, énekszóval, dob- és hegedűszóval?

28 És nem engedted meg, hogy megcsókoljam fiaimat és leányaimat. Ez egyszer bolondul cselekedtél.

29 Volna erőm hozzá, hogy rosszat tegyek veletek, de a ti atyátok Istene tegnap éjszaka megszólíta engem, ezt mondván: Vigyázz magadra, Jákóbnak se jót, se rosszat ne szólj! 1Móz 31,24

30 Hogyha pedig immár el akartál menni, mivelhogy nagy kívánsággal kívánkoztál atyád házához, miért loptad el az én isteneimet?

31 Felelvén pedig Jákób, monda Lábánnak: Mert féltem, mert gondolom vala, hogy talán elveszed a te leányaidat éntőlem erővel.

32 Akinél pedig megtalálod a te isteneidet, ne éljen az! Atyánkfiai előtt vizsgáld meg, mid van nálam, és vidd el! Mert nem tudja vala Jákób, hogy Rákhel lopta el azokat.

33 Beméne tehát Lábán Jákób sátorába és Lea sátorába és a két szolgáló sátorába, és nem találá meg. Akkor kiméne Lea sátorából, és méne a Rákhel sátorába.

34 Rákhel pedig vette vala a házi bálványokat, és tette vala azokat egy tevének a nyergébe, és rájuk üle. Lábán pedig felhányá az egész sátort, és nem találta vala meg azokat.

35 Akkor monda az ő atyjának: Ne haragudjék az én uram, hogy fel nem kelhetek előtted, mert asszonyok baja van rajtam. Keresé tehát, de nem találá a házi bálványokat.

36 Jákób pedig haragra gerjede, s feddődék Lábánnal. Megszólala Jákób, és monda Lábánnak: Mi a vétkem, és mi a bűnöm, hogy üldözőbe vettél?

37 Bezzeg minden holmimat felhánytad, mit találtál a magad házi holmija közül valót? Add elő itt az én rokonaim és a te rokonaid előtt, hogy tegyenek ítéletet kettőnk között!

38 Immár húsz esztendeje vagyok nálad, juhaid és kecskéid nem vetéltek el, és nyájad kosait nem ettem meg. 1Móz 31,41

39 Amit a vad megszaggatott, nem vittem hozzád, én fizettem meg azt. Tőlem követelted a nappal lopottat, mint az éjjel lopottat is. 2Móz 22,12

40 Úgy voltam, hogy nappal a hőség emésztett, éjjel pedig a hideg, és az álom távol maradt szemeimtől.

41 Immár húsz esztendeje hogy házadnál vagyok: tizennégy esztendeig szolgáltalak két leányodért és hat esztendeig juhaidért. Te pedig béremet tízszer is megváltoztattad. 1Móz 31,7

42 Ha az én atyám Istene, Ábrahám Istene és az Izsák félelme velem nem volt volna, bizony most üresen bocsátanál el engem, de megtekintette Isten az én nyomorúságomat és kezeim munkáját, és megfeddett téged tegnap éjjel.

43 Felele pedig Lábán, és monda Jákóbnak: A leányok én leányaim, és a fiak én fiaim, és a nyáj az én nyájam, s valamit látsz, mind az enyém, de mit tehetek ma ezeknek az én leányaimnak vagy az ő magzatjaiknak, akiket szültek?

44 Most tehát jer, kössünk szövetséget, én meg te, hogy az légyen bizonyságul közöttem és közötted!

45 És vőn Jákób egy követ, és felemelé azt emlékoszlopul.

46 És monda Jákób az ő atyjafiainak: Szedjetek köveket! És gyűjtének köveket, és csinálának rakást, és evének ott a rakáson. 1Móz 31,23.54

47 És nevezé azt Lábán Jegár-Sahaduthának, Jákób pedig nevezé Gálhédnek.

48 És mondja vala Lábán: E rakás bizonyság ma közöttem és közötted, azért nevezék Gálhédnek

49 és Micpának, mivelhogy mondá: Az Úr legyen vigyázó közöttem és teközötted, amikor egymástól elválunk!

50 Ha az én leányaimat nyomorgatándod, és ha az én leányaimon kívül több feleséget veéndesz, senki sincs ugyan velünk, de meglásd: Isten a bizonyság énközöttem és teközötted.

51 És monda Lábán Jákóbnak: Ímé, e rakás kő és ímé, ez emlékoszlop, amelyet raktam énközöttem és teközötted,

52 bizonyság legyen e rakás kő, és bizonyság ez az emlékoszlop, hogy sem én nem megyek el e rakás kő mellett tehozzád, sem te nem jössz át énhozzám e rakás kő és ez emlékoszlop mellett gonosz végre.

53 Az Ábrahám Istene és a Nákhor Istene és az ő atyjuk Istene tegyenek ítéletet közöttünk! És megesküvék Jákób az ő atyjának, Izsáknak félelmére.

54 Akkor Jákób áldozatot öle ott a hegyen, és vendégségbe hívá az ő rokonait. És vendégeskedtek vala, s meghálának a hegyen.

55 Reggel pedig felkele Lábán, és megcsókolá fiait és leányait, és megáldá őket. Azután elméne Lábán, és visszatére az ő helyére.