Jákób csellel elveszi az elsőszülötti áldást

1 És lőn, amikor megvénhedett vala Izsák, és szemei annyira meghomályosodtak vala, hogy nem látott, szólítá a nagyobbik fiát, Ézsaut, és monda néki: Fiam! És ez monda néki: Ímhol vagyok.

2 És monda: Ímé, megvénhedtem, nem tudom halálom napját.

3 Most tehát vedd fel kérlek a te fegyvereidet, tegzedet és kézívedet, és menj ki a mezőre, és vadássz énnékem vadat!

4 És csinálj nékem kedvem szerint való ételt, és hozd el nékem, hogy egyem, hogy megáldjon téged az én lelkem minekelőtte meghalok!

5 Rebeka pedig meghallá, amit Izsák az ő fiának, Ézsaunak monda, s amint elméne Ézsau a mezőre, hogy vadat vadásszon és hozzon,

6 szóla Rebeka Jákóbnak, az ő fiának mondván: Ímé, hallám, hogy atyád szóla bátyádnak, Ézsaunak mondván:

7 Hozz nékem vadat, és csinálj nékem kedvem szerint való ételt, hogy egyem, és megáldjalak téged az Úr előtt, minekelőtte meghalok!

8 Most azért, fiam, hallgass az én szavamra, amit én parancsolok néked!

9 Menj el, kérlek, a nyájhoz, és hozz nékem onnan két kecskegödölyét a javából, hogy csináljak azokból a te atyádnak kedve szerint való ételt, amint ő szereti!

10 Te pedig beviszed atyádnak, hogy egyék, azért, hogy téged áldjon meg, minekelőtte meghal!

11 Jákób pedig monda Rebekának, az ő anyjának: Ímé, az én bátyám, Ézsau szőrös ember, én pedig sima vagyok.

12 Netalán megtapogat engem az én atyám, s olyan leszek előtte, mint valami csaló, és akkor átkot és nem áldást hozok magamra.

13 És monda néki az ő anyja: Reám szálljon a te átkod, fiam, csak hallgass az én szavamra, és menj, és hozd el nékem!

14 Elméne azért, és elhozá, és vivé az ő anyjának, és az ő anyja ételt készíte, amint szereti vala az ő atyja.

15 És vevé Rebeka az ő nagyobbik fiának, Ézsaunak drága ruháit, melyek őnála otthon valának, és felöltözteté Jákóbot, az ő kisebbik fiát.

16 A kecskegödölyék bőrével pedig beborítá az ő kezeit és nyakának simaságát.

17 És az ételt, amelyet készített vala, kenyérrel együtt adá Jákóbnak, az ő fiának kezébe.

18 És beméne az ő atyjához, és monda: Atyám! És az monda: Ímhol vagyok. Ki vagy te, fiam?

19 Monda Jákób az ő atyjának: Én vagyok Ézsau, a te elsőszülötted, akképpen cselekedtem, amint parancsolád; kelj fel, kérlek, ülj le, és egyél vadászatomból, hogy megáldjon engem a te lelked!

20 És monda Izsák az ő fiának: Hogy van az, hogy ily hamar találtál, fiam? És felele: Mert az Úr, a te Istened hozta előmbe.

21 És monda Izsák Jákóbnak: Jer közelebb, kérlek, hadd tapogassalak meg, fiam, hogy vajon te vagy-é az én fiam, Ézsau vagy nem?

22 Odaméne tehát Jákób Izsákhoz, az ő atyjához, aki megtapogatván őt, monda: A szó Jákób szava, de a kezek Ézsau kezei.

23 És nem ismeré meg őt, mivelhogy kezei szőrösek valának, mint Ézsaunak, az ő bátyjának kezei; annak okáért megáldá őt.

24 És monda: Te vagy fiam, Ézsau? Felele: Én vagyok.

25 Az pedig monda: Hozd ide, hadd egyem az én fiam vadászatából, hogy megáldjon téged az én lelkem! És odavivé, és evék; bort is vive néki, és ivék.

26 Akkor monda néki Izsák, az ő atyja: Jer közelebb, fiam, és csókolj meg engem!

27 Odaméne azért, és megcsókolá őt, s megérezvén ruháinak szagát, megáldá őt, és monda: Lám az én fiamnak illatja olyan, mint a mezőnek illatja, amelyet megáldott az Úr.

28 Adjon az Isten tenéked az ég harmatából és a föld kövérségéből és gabonának és bornak bőségét! Zsid 11,20

29 Népek szolgáljanak néked, és nemzetségek hajoljanak meg előtted, légy úr a te atyádfiain, és hajoljanak meg előtted a te anyádnak fiai! Átkozott, aki téged átkoz, és aki téged áld, legyen áldott! 1Móz 12,3

30 És lőn, amint elvégezé Izsák Jákóbnak megáldását, és éppen csakhogy kiment vala Jákób az ő atyjának, Izsáknak színe elől, az ő bátyja, Ézsau is megjöve vadászásából.

31 És készíte ő is ételt, s vivé az ő atyja elé, és mondá az ő atyjának: Keljen fel az én atyám, és egyék az ő fia vadászatából, hogy áldjon meg engem a te lelked!

32 És monda néki az ő atyja, Izsák: Kicsoda vagy te? És monda: Én vagyok a te elsőszülött fiad, Ézsau.

33 Akkor Izsák elrémüle igen nagy rémüléssel, és monda: Ki volt hát az, aki vadat fogott, és behozá nékem, és én mindenből ettem minekelőtte te megjöttél, és megáldottam őt, és áldott is lészen?

34 Amint hallotta vala Ézsau az ő atyjának beszédét, nagy és igen keserves kiáltással felkiálta, és monda atyjának: Áldj meg engem is, atyám!

35 Ez pedig monda: A te öcséd jöve el álnoksággal, és ő vevé el a te áldásodat.

36 Az pedig monda: Nem méltán hívják-é őt Jákóbnak? Mert immár két ízben csalt meg engemet: elvevé elsőszülöttségemet, most pedig áldásomat vevé el. És monda: Nem tartottál-é nékem is valami áldást? 1Móz 25,33

37 Felele Izsák, és monda Ézsaunak: Ímé, uraddá tettem őt, és minden atyjafiát szolgául adtam néki, gabonával is, borral is őt láttam el. Mit műveljek azért immár veled, fiam?

38 Monda Ézsau az ő atyjának: Avagy csak az az egy áldásod van-é néked, atyám? Áldj meg engem, engem is, atyám! És felemelé szavát Ézsau, és sír vala. Zsid 12,17

39 Felele azért Izsák, az ő atyja, és monda néki: Ímé, kövér földön lesz lakásod, és részed lesz az ég harmatjából onnan felül. Zsid 11,10

40 És fegyvered után élsz, és öcsédet szolgálod. De lészen, amikor ellene támadsz, letöröd igáját nyakadról.

Ézsau Jákób megölését tervezi

41 Gyűlöli vala azért Ézsau Jákóbot az áldásért, amellyel megáldotta vala őt az ő atyja, és monda Ézsau az ő szívében: Közelgetnek az én atyámért való gyásznak napjai, és akkor megölöm az én öcsémet, Jákóbot. Abd 1,10

42 Mikor pedig hírül vivék Rebekának az ő nagyobbik fiának, Ézsaunak beszédét, elkülde, és magához hívatá az ő kisebbik fiát, Jákóbot, és monda néki: Ímé, Ézsau, a te bátyád azzal fenyeget, hogy megöl téged.

43 Most azért fiam, hallgass az én szavamra, és kelj fel, és fuss Lábánhoz, az én bátyámhoz Háránba!

44 És maradj nála egy kevés ideig, míg a te bátyád haragja elmúlik,

45 míg elfordul a te bátyád haragja terólad, és elfelejtkezik arról, amit rajta elkövettél! Akkor elküldök, és hazahozatlak téged. Miért fosztatnám meg mindkettőtöktől egy napon?

46 Izsáknak pedig monda Rebeka: Eluntam életemet a khitteusok leányai miatt. Ha Jákób a khitteusok leányai közül vesz feleséget, amilyenek ezek is, ez ország leányai közül valók, minek nékem az élet? 1Móz 26,35; 28,8