MÓZES I. KÖNYVE

18. fejezet

Az Úr látogatása Ábrahámnál

1 Megjelenék pedig őnéki az Úr a Mamré tölgyesében, és ő ül vala a sátor ajtajában a hő napon.

2 És felemelé az ő szemeit, és látá, hogy ímé, három férfiú áll őelőtte. És látván, eléjük siete a sátor ajtajából, és földig meghajtá magát. Zsid 13,2

3 És monda: Jó Uram, ha kedves vagyok teelőtted, kérlek, ne kerüld el a te szolgádat!

4 Hadd hozzanak, kérlek, egy kevés vizet, és mossátok meg a ti lábaitokat, és dőljetek le a fa alatt!

5 Én pedig hozok egy falat kenyeret, hogy erősítsétek meg a ti szíveteket, azután menjetek tovább, mert azért tértetek be a ti szolgátokhoz. És mondának: Cselekedjél, amint szólál!

6 És besiete Ábrahám a sátorba Sárához, és monda: Siess, gyúrj meg három mérték lisztlángot, és csinálj pogácsát!

7 A baromhoz is elfuta Ábrahám, és hoza egy gyenge kövér borjút, és adá a szolgának, az pedig siete azt elkészíteni.

8 És vőn vajat és tejet és a borjút, melyet elkészített vala, és eléjük tevé: és őmellettük áll vala a fa alatt, azok pedig evének.

Izsákot újra ígéri Isten

9 És mondának néki: Hol van Sára, a te feleséged? Ő pedig felele: Ímhol van a sátorban.

10 És monda: Esztendőre ilyenkor bizonnyal megtérek hozzád, és ímé, akkor a te feleségednek, Sárának fia lesz. Sára pedig hallgatózik vala a sátor ajtajában, mely annak háta mögött vala. 1Móz 17,19; 21,2; Róm 9,9

11 Ábrahám pedig és Sára élemedett korú öregek valának, megszünt vala Sáránál az asszonyi természet. 1Móz 17,17; Zsid 11,11

12 Nevete azért Sára ő magában, mondván: Vénségemre lenne-é gyönyörűségem? Meg az én uram is öreg!

13 És monda az Úr Ábrahámnak: Miért nevetett Sára, ezt mondván: Vajon csakugyan szülhetek-é, holott én megvénhedtem?

14 Avagy az Úrnak lehetetlen-é valami? Annak idején, esztendőre ilyenkor visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának. Mt 19,26

15 Sára pedig megtagadá, mondván: Nem nevettem én – mivelhogy fél vala. De monda az Úr: Nem úgy van, mert bizony nevettél.

Az Úr kijelenti Sodoma vesztét

16 Azután felkelvén onnan azok a férfiak, Sodoma felé tartanak vala. Ábrahám is velük méne, hogy elkísérje őket.

17 És monda az Úr: Eltitkoljam-é én Ábrahámtól, amit tenni akarok? Ám 3,7

18 Holott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz, és benne megáldatnak a földnek minden nemzetségei. 1Móz 12,3; 22,18; 26,4; ApCsel 3,25; Gal 3,8

19 Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő háza népének őutána, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, amit szólott felőle. 1Móz 18,18; 1Móz 22,17

20 Monda azután az Úr: Mivelhogy Sodomának és Gomorának kiáltása megsokasodott, és mivelhogy az ő bűnük felettébb megnehezedett,

21 alámegyek azért, és meglátom, vajon teljességgel a hozzám felhatott kiáltás szerint cselekedtek-é vagy nem. Tudni akarom. Jer 32,19; Jób 34,21.22

Ábrahám közbenjárása

22 És elfordulának onnan a férfiak, és menének Sodomába: Ábrahám pedig még az Úr előtt áll vala. 1Móz 19,27

23 És hozzá járula Ábrahám, és monda: Avagy elveszted-é az igazat is a gonosszal egyben?

24 Talán van ötven igaz abban a városban, avagy elveszted-é, és nem kedvezel-é a helynek az ötven igazért, akik abban vannak?

25 Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonosszal, és úgy járjon az igaz, mint a gonosz! Távol legyen tőled! Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-é igazságot? Róm 3,6; Jób 34,10-12

26 És monda az Úr: Ha találok Sodomában a városon belül ötven igazat, mind az egész helynek megkegyelmezek azokért. Jer 5,1

27 És felele Ábrahám, és monda: Immár merészkedtem szólani az én Uramnak, noha én por és hamu vagyok.

28 Ha az ötven igaznak talán öt híja lesz, elveszted-é az öt miatt az egész várost? És monda: Nem vesztem el, ha találok ott negyvenötöt.

29 És ismét szóla hozzá, és monda: Hátha találtatnak ott negyvenen? És monda Ő: Nem teszem meg a negyvenért.

30 Mégis monda: Kérlek, ne haragudjék meg az én Uram, ha szólok: Hátha találtatnak ott harmincan? És Ő felele: Nem teszem meg, ha találok ott harmincat.

31 És ő monda: Immár merészkedtem szólani az én Uramnak: Hátha találtatnak ott húszan? Felele: Nem vesztem el a húszért.

32 És monda: Ne haragudjék, kérlek, az én Uram, ha szólok még ez egyszer: Hátha találtatnak ott tízen? És Ő monda: Nem vesztem el a tízért. Bír 6,39

33 És elméne az Úr, minekutána elvégezte Ábrahámmal való beszélgetését. Ábrahám pedig megtére az ő helyére.

...

Betűméret


Olvasási beállítások

Keresés a Bibliában