Intés megszentelődésre

1 Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vivén véghez a mi megszentelésünket! Gal 5,19-21; Zsid 10,22

2 Fogadjatok be minket, senkit meg nem bántottunk, senkit meg nem rontottunk, senkit meg nem csaltunk. 2Kor 12,17; ApCsel 20,33

3 Nem vádképpen mondom, hisz előbb mondottam, hogy szívünkben vagytok, hogy együtt haljunk, együtt éljünk. 2Kor 3,2.3; 6,11.12.13

4 Nagy az én bizodalmam hozzátok, nagy az én dicsekvésem felőletek, telve vagyok vigasztalódással, felettébb való az én örömem minden mi nyomorúságunk mellett. Filem 1,8

5 Mert mikor Macedóniába jöttünk, sem volt semmi nyugodalma a mi testünknek, sőt mindenképpen nyomorogtunk: kívül harc, belül félelem.

6 De az Isten, a megalázottak vigasztalója, minket is megvigasztalt Titus megjöttével. 2Kor 1,3.4

7 Sőt nem megjöttével csupán, hanem azzal a vigasztalással is, amellyel ti vigasztaltátok meg, hírül hozván nékünk a ti kívánkozástokat, a ti kesergésteket, a ti hozzám való ragaszkodástokat, úgyhogy én még jobban örvendeztem.

Az Isten szerint való bánat

8 Hát ha megszomorítottalak is titeket azzal a levéllel, nem bánom, noha bántam, mert látom, hogy az a levél, ha ideig-óráig is, megszomorított titeket. 2Kor 2,4

9 Most örülök, nem azért, hogy megszomorodtatok, hanem hogy megtérésre szomorodtatok meg. Mert Isten szerint szomorodtatok meg, hogy miattunk semmiben kárt ne valljatok.

10 Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez, a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez. 2Sám 12,13; Mt 5,4; 26,75

11 Mert ímé, ez a ti Isten szerint való megszomorodástok milyen nagy buzgóságot keltett tibennetek, sőt védekezést, sőt bosszankodást, sőt félelmet, sőt kívánkozást, sőt buzgóságot, sőt bosszúállást. Mindenképpen bebizonyítottátok, hogy tiszták vagytok e dologban.

12 Ha tehát írtam is néktek, nem a sértő miatt, sem a sértett miatt, hanem hogy nyilvánvaló legyen nálatok a mi irántatok való buzgóságunk Isten előtt.

13 Annak okáért megvigasztalódtunk a ti vigasztalástokon, de sokkal inkább örültünk a Titus örömén, hogy az ő lelkét ti mindnyájan megnyugtattátok.

14 Mert ha dicsekedtem valamit néki felőletek, nem maradtam szégyenben, de amint tinéktek mindent igazán szólottam, azonképpen a mi Titus előtt való dicsekvésünk is igazsággá lett.

15 És ő még jobb szívvel van irántatok, visszaemlékezvén mindnyájatoknak engedelmességére, hogy félelemmel és rettegéssel fogadtátok őt. 2Kor 2,9

16 Örülök, hogy mindenképpen bízhatom bennetek. 2Thessz 3,4