ZSOLTÁROK KÖNYVE
10. fejezet
Panasz, hogy az ellenség kevélységével szemben késik az Isten segítsége, és könyörgés az elnyomottak megmentéséért
1 Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején? Zsolt 13,2
2 A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, amiket koholtak! Zsolt 7,16; Jób 18,7
3 Mert dicsekszik a gonosz az ő lelkének kívánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat. 5Móz 29,19.20
4 A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz. Nincs Isten, ez minden gondolata. Zsolt 14,1
5 Szerencsések az ő útjai minden időben, messze vannak tőle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.
6 Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem esem bajba. Jel 18,7.8
7 Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság. Róm 3,13-17
8 Az utcák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.
9 Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt. Elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt. Zsolt 37,32
10 Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak.
11 Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arcát, nem is látott soha. Zsolt 94,7
12 Kelj fel, Úr Isten, emeld fel kezedet! Ne feledkezzél el a szegényekről!
13 Miért szidja Istent a gonosz? Miért mondja szívében: Nem keresed rajta.
14 Te látod ezt, mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Tereád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme. Zsolt 94,9.10; Zsolt 68,6
15 Törd össze a gonosznak karját, és keressed a rosszon az ő gonoszságát, míg már nem találsz. Jób 38,15; Zsolt 104,35
16 Az Úr király mindenha és mindörökké, a pogányok kivesznek az ő földjéről. Zsolt 146,10; 3Móz 25,23
17 A szegények kívánságát meghallgatod, oh, Uram! Megerősíted szívüket, füleiddel figyelmezel, Zsolt 65,3
18 hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember.