2Krónika
18. fejezet
Jósafát hadjárata Akhábbal a szíriaiak ellen
1 Jósafátnak nagy gazdagsága és dicsősége vala. Ő sógorságot szerze Akhábbal. 2Krón 17,5; 1Kir 18,18; 21,20
2 Néhány esztendő múlva aláméne Akhábhoz Samariába, és levágatott Akháb az ő és a vele való nép számára sok juhot és ökröt, és rávette őt, hogy felmenjen vele Rámóth Gileádba. 1Kir 22,1-38
3 Mert ezt mondá Akháb, az Izráel királya Jósafátnak, a Júda királyának: Feljössz-é velem Rámóth Gileádba? Felele néki, és monda: Úgy én, mint te, úgy az én népem, mint a te néped együtt lesz a harcban.
4 Azután monda Jósafát az Izráel királyának: Kérdezősködjél még ma az Úr beszéde után! 2Kir 3,11.12
5 És összegyűjté az Izráel királya a prófétákat, mintegy négyszáz férfiút, és monda nékik: Elmenjünk-é Rámóth Gileád ellen hadba, vagy elhagyjam? Felelének: Menj el, és az Isten a király kezébe adja.
6 És monda Jósafát: Nincsen-é itt több prófétája az Úrnak, hogy attól is tudakozódhatnánk? 1Kir 22,7-9
7 És monda az Izráel királya Jósafátnak: Van még egy férfiú, aki által az Urat megkérdezhetjük, de én gyűlölöm őt, mert soha nem jövendöl nékem jót, hanem mindig csak rosszat, ez Mikeás, a Jimla fia. És monda Jósafát: Ne beszéljen így a király!
8 Szólíta azért az Izráel királya egyet az ő szolgái közül, és monda: Hívd ide hamar Mikeást, a Jimla fiát.
9 És az Izráel királya és Jósafát, a Júda királya ott ülnek vala, ki-ki az ő királyi székében, királyi ruhákba öltözötten, ott ülnek vala Samaria kapuja előtt a térségen, és a próféták mind prófétálnak vala őelőttük.
10 Csináltatott vala pedig magának Sédékiás, a Kénaána fia vasszarvakat, és monda: Ezt mondja az Úr: Ezekkel ökleled a szíriabelieket, mígnem megemészted őket. 1Kir 22,11
11 A többi próféták is mind ekképpen jövendöltek, mondván: Menj fel Rámóth Gileád ellen, szerencsés leszel, mert azt az Úr a király kezébe adja.
12 A követ pedig, aki elment volt, hogy elhívná Mikeást, szóla néki, mondván: Ímé, a próféták egyenlő akarattal jót jövendölnek a királynak. Szólj, kérlek, te is úgy, mint azok közül egy, és jövendölj jót!
13 Akkor monda Mikeás: Él az Úr, hogy csak azt fogom mondani, amit az én Istenem nékem mondánd! 4Móz 22,38; 24,13
14 Mikor azért a király elé jutott, akkor monda a király néki: Mikeás! Elmenjünk-é Rámóth Gileád ellen hadba, vagy elhagyjam? És monda: Menjetek el, és jó szerencsétek lészen, kezetekbe adattatnak azok.
15 És monda a király néki: Hányszor esküdtesselek meg téged, hogy az igaznál egyebet ne mondj nékem az Úr nevében?
16 Akkor monda: Látám az egész Izráelt elszéledve a hegyeken, mint a juhokat, melyeknek pásztoruk nincsen. És azt mondá az Úr: Nincsen ezeknek uruk. Térjen meg ki-ki az ő házához békességben!
17 És monda az Izráel királya Jósafátnak: Nemde nem megmondottam-é, hogy nem fog nékem jót jövendölni, hanem rosszat?
18 Ismét monda: Halljátok meg azért az Úr szavát. Látám az Urat ülni az ő királyi székében, és az egész mennyei sereget jobb és bal keze felől mellette állani. Dán 7,10
19 És monda az Úr: Kicsoda csalja meg Akhábot, az Izráel királyát, hogy felmenjen, és elvesszen Rámóth Gileádban? És ki egyet, ki mást szóla. 1Kir 22,20
20 Akkor eljöve egy lélek, aki megállván az Úr előtt, monda: Én akarom megcsalni őt. Az Úr pedig monda néki: Mi módon? 1Kir 22,21
21 És felele: Kimegyek, és leszek hazug lélek az ő összes prófétái szájában. Monda azért: Csald meg és győzd meg, menj ki, és cselekedjél úgy!
22 Ímé, azért most az Úr adta a hazugságnak lelkét ezen te prófétáid szájába, és az Úr szólott veszedelmes dolgot ellened. Ésa 19,14
23 Akkor odalépett Sédékiás, a Kénaána fia, s arcul csapá Mikeást, és monda: Melyik úton távozott el az Úrnak lelke tőlem, hogy csak néked szólana? Jn 18,22
24 Felele Mikeás: Ímé, meglátod magad azon a napon, amikor egyik kamarából a másik kamarába mégy, hogy elrejtőzhessél. 1Kir 22,25
25 Akkor monda az Izráel királya: Fogjátok meg Mikeást, és vigyétek Amonhoz, a város fejedelméhez és Joáshoz, a király fiához!
26 És mondjátok: Ezt mondja a király: Vessétek őt a tömlöcbe, s tápláljátok őt a nyomorúság kenyerével és a nyomorúság vizével, míg békességgel megjövök! 1Kir 22,27
27 És monda Mikeás: Ha békével térsz vissza, akkor nem az Úr szólott énáltalam. Ismét monda: Halljátok meg minden népek! 5Móz 18,21.22
28 És felvonult az Izráel királya és Jósafát, a Júda királya Rámóth Gileád ellen.
29 És monda az Izráel királya Jósafátnak: Ruhámat megváltoztatom, és úgy megyek a viadalra, te pedig öltözzél fel ruhádba! És megváltoztatá az Izráel királya az ő ruháját, és menének viadalra.
30 Szíria királya pedig meghagyta vala az ő szekerei fejedelmeinek, mondván: Ne harcoljatok se kicsiny, se nagy ellen, hanem csak az Izráel királya ellen!
31 És amikor meglátták a szekerek fejedelmei Jósafátot, mondának: Ez az Izráel királya! És körülfogták őt, hogy legyőzzék. Akkor felkiálta Jósafát, és az Úr megsegéllé őt, és az Isten azokat elfordítá tőle, 1Kir 22,32-38
32 mert mikor látták a szekerek fejedelmei, hogy nem az Izráel királya, ott hagyták.
33 Egy férfi pedig kifeszíté kézívét csak úgy találomra, és találá az Izráel királyát a páncél és a kapocs között. És ő monda az ő kocsisának: Fordulj meg, és vígy ki engem a táborból, mert megsebesültem.
34 És az ütközet mind erősebb lett azon a napon, és az Izráel királya az ő szekerében állott a szíriabeliek ellen estéig, és naplementekor meghala.