Jefte bírósága

1 A Gileádból való Jefte pedig nagy hős volt, és egy parázna asszonynak volt a fia, s Jeftét Gileád nemzette. Zsid 11,32-34

2 De mikor Gileádnak a felesége is szült néki fiakat, és megnőttek az ő feleségének fiai, akkor elűzték Jeftét, és azt mondták néki: Nem fogsz örökösödni atyánknak házában, mert más asszonynak vagy a fia. 1Móz 21,10

3 És elfutott Jefte az ő atyjafiai elől, és Tób földjén telepedett meg, és henyélő emberek gyűltek össze Jefte körül, és együtt portyáztak. 2Sám 10,6.8

4 És történt napok múlva, hogy az Ammon fiai harcba keveredtek Izráellel.

5 És lőn, hogy amint harcolni kezdtek az Ammon fiai Izráellel, Gileád vénei elmentek, hogy visszahozzák Jeftét a Tób földjéről.

6 És mondának Jeftének: Jer el, és légy nékünk fejedelmünk, és harcoljunk az Ammon fiai ellen!

7 Jefte pedig monda Gileád véneinek: Avagy nem ti vagytok-é, akik engem meggyűlöltetek, és kiűztetek atyámnak házából? És miért jöttetek most hozzám a ti nyomorúságtoknak idején?

8 És mondának Gileád vénei Jeftének: Azért fordultunk most hozzád, hogy jöjj el velünk, és hadakozzál az Ammon fiai ellen, és légy minékünk fejünk, és Gileád minden lakosinak.

9 És monda Jefte Gileád véneinek: Ha visszavisztek engem, hogy hadakozzam az Ammon fiai ellen, és kezembe adja őket az Úr, igazán fejetekké leszek?

10 Akkor mondának Gileád vénei Jeftének: Az Úr a tanúnk, ha a te beszéded szerint nem cselekeszünk!

11 És elment Jefte Gileád véneivel, és a nép a maga fejévé és fejedelmévé tette őt. És megmondá Jefte minden beszédit az Úr előtt Mispában.

12 És követeket küldött Jefte az Ammon fiainak királyához, ezt üzenvén: Mi dolgom van nékem veled, hogy hozzám jöttél, hogy hadakozzál az én földem ellen?

13 És monda az Ammon fiainak királya Jefte követeinek: Mert elvette Izráel az én földemet, mikor Egyiptomból feljött, az Arnontól fogva Jabbókig és a Jordánig, most te add azokat vissza békességgel! 4Móz 21,24; 5Móz 2,19

14 Ismét külde pedig Jefte követeket az Ammon fiainak királyához,

15 és monda néki: Ezt üzeni Jefte: Nem vette el Izráel sem a Moáb földjét, sem az Ammon fiainak földjét,

16 mert mikor kijött Egyiptomból, a pusztában bolyongott Izráel egész a Vörös-tengerig, és mikor Kádesbe ért,

17 követeket küldött Izráel Edom királyához, mondván: Hadd menjek át, kérlek, országodon. De Edom királya nem hallgatta meg. Majd Moáb királyához is küldött, de ez sem engedé, és így Izráel ott maradt Kádesben. 4Móz 20,14-21

18 És mikor tovább vándorolt a pusztában, megkerülte Edom földjét és Moáb földjét, és napkelet felől érkezett a Moáb földjéhez, és ott táborozott túl az Arnonon. De Moáb határába nem ment be, mert az Arnon Moáb határa. 4Móz 21,4.13

19 Ekkor követeket küldött Izráel Szihonhoz, az emoreusok királyához, Hesbon királyához, és monda néki Izráel: Hadd menjek át, kérlek, országodon az én helyemre. 4Móz 21,21; 5Móz 2,26

20 De Szihon nem hitt Izráelnek, hogy átvonul az ő határán, hanem összegyűjtötte Szihon az ő egész népét, és táborba szállott Jahásban, és harcolt az Izráel ellen.

21 Az Úr, az Izráel Istene pedig Szihont és egész népét Izráel kezébe adta, és megverték őket, és elfoglalta Izráel az emoreusoknak, ama föld lakóinak egész országát.

22 És birtokába vette az emoreusok egész határát az Arnontól fogva Jabbókig és a pusztától a Jordánig.

23 És mikor az Úr, az Izráel Istene maga űzte ki az emoreusokat az ő népe, az Izráel elől, most te akarnád ezt elfoglalni?

24 Hát nem úgy van-é, hogy amit bírnod adott néked Kámos, a te istened, azt bírod? Mi meg mindazoknak örökségét bírjuk, akiket az Úr, a mi Istenünk űzött ki mielőlünk. 4Móz 21,29

25 És most vajon mennyivel vagy te különb Báláknál, Cippor fiánál, Moáb királyánál? Avagy versengett-é ez az Izráellel, és hadakozott-é valaha ellenük? 4Móz 22,2.3

26 Míg Izráel Hesbonban és annak mezővárosaiban, Aroerben és ennek mezővárosaiban és az Arnon mellett való összes városokban háromszáz esztendőn át lakott, miért nem foglaltátok el abban az időben?

27 Én nem vétettem teellened, hanem te cselekszel velem gonoszt, hogy harcolsz ellenem. Az Úr, a bíró, tegyen ma ítéletet az Izráel és az Ammon fiai között!

28 De az Ammon fiainak királya nem hallgatott Jefte szavaira, amelyeket üzent néki.

Jefte győzelme és fogadása

29 Jeftén pedig lőn az Úrnak lelke, és általméne Gileádon és Manassén, és általméne Gileád Mispén, és Gileád Mispéből felvonult az Ammon fiai ellen.

30 És fogadást tőn Jefte az Úrnak, és monda: Ha mindenestől kezembe adod az Ammon fiait,

31 akkor valami kijövend az én házamnak ajtaján előmbe, mikor békével visszatérek az Ammon fiaitól, legyen az Úré, és megáldozom azt egészen égő áldozatul.

32 És kivonult Jefte az Ammon fiai ellen, hogy hadakozzék velük, és kezébe adá néki azokat az Úr.

33 És veré őket Aroertől fogva mindaddig, míg mennél Minnithbe húsz városon át és egész Abel-Keraminig nagy vérontással, és az Ammon fiai megaláztattak az Izráel fiai előtt.

34 Mikor pedig méne Jefte Mispába az ő házához, ímé az ő leánya jött ki eleibe dobokkal és táncoló sereggel. Ez volt az ő egyetlenegyje, mert nem volt néki kívülötte sem fia, sem leánya.

35 És mikor meglátta őt, megszaggatá ruháit, és monda: Óh, leányom, de megszomorítottál és megháborítottál engem! Mert én fogadást tettem az Úrnak, és nem vonhatom vissza. 3Móz 27,28

36 Az pedig monda néki: Atyám, ha fogadást tettél az Úrnak, úgy cselekedjél velem, amint fogadtad, miután az Úr megadta az ellenségiden, az Ammon fiain való bosszút.

37 És monda az ő atyjának: Csak azt az egyet tedd meg nékem: eressz el engem két hónapra, hadd menjek el, és vonulhassak félre a hegyekre, hogy sírjak szüzességemen leánybarátaimmal!

38 És ő monda: Menj el! És elbocsátá őt két hónapra. Az pedig elment és az ő leánybarátai, és siratta az ő szüzességét a hegyeken.

39 És a két hónap elteltével visszatért atyjához, és betöltötte az őfelőle való fogadást, amelyet tett, és ő soha nem ismert férfiút. És szokássá lett Izráelben,

40 hogy esztendőnként elmentek az Izráel leányai, hogy dicsőítsék a gileádbeli Jefte leányát esztendőnként négy napon át.