Hála Isten iránt, aki a kevélyeket megítéli

1 Az éneklőmesternek, az altashétre, Aszáf zsoltára, ének.

2 Tisztelünk téged, oh, Isten, tisztelünk, neved közel van, hirdetik csodatetteid.

3 Ha megszabom a határidőt, én méltányosan ítélek.

4 A föld és annak minden lakosa elcsügged, én erősítem meg annak oszlopait. Szela. Józs 2,9-24

5 A kérkedőknek azt mondom: Ne kérkedjetek; és a gonoszoknak: Ne emeljetek szarvat!

6 Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal! Zsolt 31,19

7 Mert nem napkelettől, sem napnyugattól s nem is a puszta felől támad a felmagasztalás,

8 hanem Isten a bíró, aki egyet megaláz, mást felmagasztal. Dán 5,21; 1Sám 2,7; Dán 2,21

9 Mert pohár van az Úr kezében, bortól pezseg, nedvvel tele; ha tölt belőle, még seprőjét is issza és szopja a föld minden gonosztevője. Zsolt 60,5; Jób 21,22-29

10 Én pedig hirdetem ezt mindörökké, és éneket mondok a Jákób Istenének.

11 És a gonoszoknak szarvait mind letördelem, az igaznak szarvai pedig felmagasztaltatnak. Zsolt 101,3-8