Dávid könyörgése isteni oltalomért

1 Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára.

2 Hallgasd meg, Isten, az én szómat, mikor panaszkodom! Az ellenségtől való félelemtől mentsd meg éltemet!

3 Rejts el engem a rosszakaróknak tanácsa elől, a gonosztevőknek gyülekezetétől!

4 Akik megélesítik nyelvüket, mint a szablyát, irányozzák nyilukat, keserű beszédüket, Zsolt 52,4.5

5 hogy lövöldözzék titkon az ártatlant. Nagy hirtelenséggel lövöldözik azt, és nem félnek. Zsolt 11,2

6 Megátalkodottak gonosz szándékukban, megegyeztek, hogy tőrt vetnek titkon, mondják: Ki látja őket?

7 Álnokságokat koholnak, a kikoholt tervet végrehajták. Mindenikük keble és szíve kikutathatatlan.

8 De meglövi őket az Isten, hirtelen nyíl üt rajtuk sebet. Péld 6,15

9 És megejtik őket, a nyelvük lesz ellenük. Iszonyodik mindenki, aki őket látja.

10 Akkor megfélemlenek mind az emberek, hirdetni fogják Istennek dolgát, és megértik cselekedetét.

11 Örvendeni fog az igaz Istenben, és hozzá menekül, és dicsekedni fognak minden egyenesszívűek. Zsolt 33,1