ZSOLTÁROK KÖNYVE
29. fejezet
Isten dicsősége a zivatarban
1 Dávid zsoltára. Adjatok az Úrnak, ti, fejedelmeknek fiai, adjatok az Úrnak tiszteletet és dicséretet! Zsolt 96,7.8
2 Adjátok az Úrnak neve tiszteletét, imádjátok az Urat szent ékességben!
3 Az Úr szava zeng a vizek fölött, a dicsőség Istene mennydörög, az Úr ott van a nagy vizek felett.
4 Az Úr szava erős, az Úr szava fenséges. Ésa 30,31
5 Az Úr szava cédrusokat tördel, összetöri az Úr a Libánon cédrusait is. Ésa 2,12.13
6 És ugrándoztatja azokat, mint a borjút, a Libánont és a Szirjónt, mint a bivalyfiat.
7 Az Úr szava tűzlángokat szór. Ésa 66,15.16; 2Thessz 1,8
8 Az Úr szava megrengeti a pusztát, megrengeti az Úr Kádesnek pusztáját.
9 Az Úr szava megborjaztatja a nőstény szarvasokat, lehántja az erdőket, és az ő hajlékában mindene azt mondja: dicső! Zsolt 134,1.2
10 Az Úr trónolt az özönvíz felett; így trónol az Úr, mint király, mindörökké. 1Móz 6,17; 8,1-3
11 Az Úr ad erőt népének, az Úr megáldja népét békességgel. 5Móz 28,7.13; 1Kir 4,20.21