Könyörgés az istentelenektől való szabadulásért. Hálaadás meghallgattatásért

1 Dávidé. Hozzád kiáltok, Uram, én szirtem! Ne fordulj el szótlanul tőlem, hogy ne legyek, ha néma maradnál, a sírba szállókhoz hasonló!

2 Halld meg esedezéseimnek szavát, mikor kiáltok hozzád, és mikor felemelem kezeimet a te szentséged lakhelye felé!

3 Ne számlálj engem a hitetlenek és gonosztevők közé, akik békességgel szólnak felebarátaikhoz, pedig gonoszság van szívükben. Zsolt 26,9; 2Sám 20,9-10; Jer 9,8

4 Fizess meg nékik az ő cselekedeteik és igyekezetük rosszasága szerint! Kezük munkája szerint fizess meg nékik! Add meg nékik jutalmukat! Róm 2,6-9; 2Thessz 1,6.7

5 Minthogy nem figyelnek az Úr cselekedeteire és kezének munkáira, lerontja őket, és föl nem építi őket. Jób 34,26.27; Lk 19,42-44

6 Áldott az Úr, hogy meghallgatta esedezéseimnek szavát. Zsolt 18,4.49

7 Az Úr az én erőm és pajzsom, őbenne bízott szívem, és megsegíttettem. Örvend szívem, és énekemmel dicsérem őt.

8 Az Úr az ő népének ereje, és az ő fölkentjének megtartó erőssége. Zsolt 20,7

9 Tartsd meg a te népedet, és áldd meg a te örökségedet, legeltesd és magasztald fel őket mindörökké!