LUKÁCS EVANGÉLIUMA

15. fejezet

Példázat az elveszett juhról, a drachmáról és a tékozló fiúról

1 Közelgetnek vala pedig őhozzá a vámszedők és a bűnösök mind, hogy hallgassák őt. Mt 9,10.11; Mk 2,15.16

2 És zúgolódának a farizeusok és az írástudók, mondván: Ez bűnösöket fogad magához, és velük együtt eszik. Lk 7,39

3 Ő pedig ezt a példázatot beszélé nékik, mondván:

4 Melyik ember az közületek, akinek ha száz juha van, és egyet azok közül elveszt, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy az elveszett után, mígnem megtalálja azt? Mt 18,12-14; Lk 19,10

5 És ha megtalálta, felveti az ő vállára, örülvén.

6 És hazamenvén, egybehívja barátait és szomszédait, mondván nékik: Örvendezzetek énvelem, mert megtaláltam az én juhomat, amely elveszett vala. 1Pt 2,25

7 Mondom néktek, hogy ily módon nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, hogynem kilencvenkilenc igaz emberen, akinek nincs szüksége megtérésre.

8 Avagy ha valamely asszonynak tíz drachmája van, és egy drachmát elveszt, nem gyújt-é gyertyát, és nem sepri-é ki a házat, és nem keresi-é gondosan, mígnem megtalálja?

9 És ha megtalálta, egybehívja az ő asszonybarátait és szomszédait, mondván: Örüljetek énvelem, mert megtaláltam a drachmát, melyet elvesztettem vala!

10 Ezenképpen, mondom néktek, örvendezés van az Isten angyalainak színe előtt egy bűnös ember megtérésén.

11 Monda pedig: Egy embernek vala két fia,

12 és monda az ifjabbik az ő atyjának: Atyám, add ki a vagyonból rám eső részt! És az megosztá köztük a vagyont.

13 Nem sok nap múlva aztán a kisebbik fiú összeszedvén mindenét, messze vidékre költözék, és ott eltékozlá vagyonát, mivelhogy tobzódva élt.

14 Minekutána pedig mindent elköltött, támada nagy éhség azon a vidéken, és ő kezde szükséget látni.

15 Akkor elmenvén, hozzászegődék annak a vidéknek egyik polgárához. És az elküldé őt az ő mezeire disznókat legeltetni.

16 És kívánja vala megtölteni az ő gyomrát azzal a moslékkal, amit a disznók ettek, és senki sem ád vala néki.

17 Mikor aztán magába szállt, monda: Az én atyámnak mily sok bérese bővölködik kenyérben, én pedig éhen halok meg!

18 Fölkelvén elmegyek az én atyámhoz, és ezt mondom néki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened.

19 És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hívattassam. Tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy!

20 És felkelvén, elméne az ő atyjához. Mikor pedig még távol volt, meglátá őt az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és odafutván, a nyakába esék, és megcsókolgatá őt.

21 És monda néki a fia: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened, és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hívattassam.

22 Az atyja pedig monda az ő szolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok fel rá, és húzzatok gyűrűt a kezére és sarut a lábaira!

23 És előhozván a hízott tulkot, vágjátok le, és együnk és vigadjunk!

24 Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott, elveszett, és megtaláltatott. Kezdének azért vigadni.

25 Az ő nagyobbik fia pedig a mezőn vala, és mikor hazajövén, közelgetett a házhoz, hallá a zenét és táncot.

26 És előszólítván egyet a szolgák közül, megtudakozá, mi dolog az.

27 Az pedig monda néki: A te öcséd jött meg, és atyád levágatá a hízott tulkot, mivelhogy egészségben nyerte őt vissza.

28 Erre ő megharaguvék, és nem akara bemenni. Az ő atyja annak okáért kimenvén, kérlelé őt.

29 Ő pedig felelvén, monda atyjának: Ímé, ennyi esztendőtől fogva szolgálok néked, és soha parancsolatodat át nem hágtam, és nékem soha nem adtál egy kecskefiat, hogy az én barátaimmal vigadjak.

30 Mikor pedig ez a te fiad megjött, aki paráznákkal emésztette föl a te vagyonodat, levágattad néki a hízott tulkot.

31 Az pedig monda néki: Fiam, te mindenkor énvelem vagy, és mindenem a tiéd.

32 Vigadnod és örülnöd kellene hát, hogy ez a te testvéred meghalt, és feltámadott, és elveszett, és megtaláltatott.

...

Betűméret


Olvasási beállítások

Keresés a Bibliában