Jób

1. fejezet

A kegyes Jób jóléte

1 Vala Úz földjén egy ember, a kinek Jób vala a neve. Ez az ember feddhetetlen, igaz, istenfélő vala és bűngyűlölő. Ez 14,14

2 Születék pedig néki hét fia és három leánya.

3 És vala az ő marhája: hétezer juh, háromezer teve és ötszáz igabarom és ötszáz szamár. Cselédje is igen sok vala. És ez a férfiú nagyobb vala keletnek minden fiánál.

4 Eljártak vala pedig az ő fiai egymáshoz, és vendégséget szerzének otthon, ki-ki a maga napján. Elküldtek, és meghívták vala az ő három húgukat is, hogy együtt egyenek és igyanak velük.

5 Mikor pedig a vendégség napjai sorra lejártak vala, elkülde értük Jób, és megszentelé őket, és jó reggel felserkene, és áldozik vala égőáldozattal mindnyájuk száma szerint. Mert ezt mondja vala Jób: Hátha vétkeztek az én fiaim, és gonoszt gondoltak az Isten ellen az ő szívükben. Így cselekedik vala Jób minden napon.

Jób nehéz megpróbáltatásai

6 Lőn pedig egy napon, hogy eljövének az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr előtt, és eljöve a Sátán is közöttük. 1Kir 22,19-21

7 És monda az Úr a Sátánnak: Honnét jössz? És felele a Sátán az Úrnak és monda: Körülkerültem és át- meg átjártam a földet. 1Pt 5,8

8 És monda az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs hozzá hasonló a földön: feddhetetlen, igaz, istenfélő és bűngyűlölő.

9 Felele pedig az Úrnak a Sátán, és monda: Avagy ok nélkül féli-é Jób az Istent? Ésa 45,19

10 Nem te vetted-é körül őt magát, házát és mindenét, amije van? Keze munkáját megáldottad, marhája igen elszaporodott e földön.

11 De bocsássad csak rá a te kezedet, verd meg mindazt, ami az övé! Avagy nem átkoz-é meg szemtől szembe téged?!

12 Az Úr pedig monda a Sátánnak: Ímé, mindazt, amije van, kezedbe adom. Csak ő magára ne nyújtsd ki kezedet! És kiméne a Sátán az Úr elől. 1Kir 22,22

13 Lőn pedig egy napon, hogy az ő fiai és leányai esznek, és bort isznak vala az ő elsőszülött bátyjuknak házában.

14 És követ jöve Jóbhoz, és monda: Az ökrök szántanak, a szamarak pedig mellettük legelésznek vala.

15 De a sabeusok rajtuk ütének, és elhajták azokat, a szolgákat pedig fegyverrel ölék meg. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked.

16 Még szól vala ez, mikor jöve egy másik, és monda: Istennek tüze esék le az égből, és megégeté a juhokat és a szolgákat, és megemészté őket. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked.

17 Még ez is szól vala, mikor jöve egy másik, és monda: A káldeusok három csapatot alkotának, és ráütének a tevékre, és elhajták azokat. A szolgákat pedig fegyverrel ölék meg, csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked.

18 Még ez is szól vala, mikor jöve egy másik, és monda: A te fiaid és leányaid esznek, és bort isznak vala az ő elsőszülött bátyjuknak házában.

19 És ímé, nagy szél támada a puszta felől, megrendíté a ház négy szegletét, és rászakada az a gyermekekre, és meghalának. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked.

20 Akkor felkele Jób, megszaggatá köntösét, megberetválá a fejét, és a földre esék és leborula.

21 És monda: Mezítelen jöttem ki az én anyámnak méhéből, és mezítelen térek oda vissza. Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úrnak neve! Préd 5,15; 1Tim 6,7; Jób 17,13

22 Mindezekben nem vétkezék Jób, és Isten ellen semmi illetlent nem cselekedék.

...

Betűméret


Olvasási beállítások

Keresés a Bibliában