Izsák elveszi Rebekát

1 Ábrahám pedig vén, élemedett ember vala, és az Úr mindenben megáldotta vala Ábrahámot.

2 Monda azért Ábrahám az ő háza öregebb szolgájának, aki őnéki mindenében gazda vala: Tedd a kezed tomporom alá! 1Móz 47,29

3 Hogy megeskesselek téged az Úrra, a mennynek Istenére és a földnek Istenére, hogy nem vészesz feleséget az én fiamnak a kananeusok leányai közül, akik között lakom.

4 Hanem elmégysz az én hazámba és az én rokonságom közé, és onnan vészesz feleséget az én fiamnak, Izsáknak.

5 Monda pedig őnéki a szolga: Hátha az a leányzó nem akar velem eljőni e földre, ugyan visszavigyem-é a te fiadat arra a földre, ahonnan kijöttél vala?

6 Felele néki Ábrahám: Vigyázz, az én fiamat oda vissza ne vidd!

7 Az Úr, az égnek Istene, ki engemet kihozott az én atyámnak házából és az én rokonságomnak földjéről, aki szólt nékem, és megesküdött nékem mondván: A te magodnak adom ezt a földet, elbocsátja az ő angyalát teelőtted, hogy onnan végy az én fiamnak feleséget. 1Móz 12,7; 13,15; 15,18; 26,4

8 Hogyha pedig nem akar a leányzó teveled eljőni, ment lészesz az én esketésem alól; csakhogy az én fiamat oda vissza ne vidd!

9 Veté azért a szolga az ő kezét az ő urának, Ábrahámnak tompora alá, és megesküvék néki e dolog felől.

10 És vőn a szolga tíz tevét az ő urának tevéi közül, és elindula (mert az urának minden gazdagsága az ő kezében vala). Felkele tehát, és elméne Mezopotámiába, a Nákhor városába.

11 És megpihenteté a tevéket a városon kívül egy kútfőnél estefelé, mikor a leányok vizet meríteni járnak.

12 És monda: Uram! Én uramnak, Ábrahámnak Istene, hozd elém még ma, és légy kegyelmes az én uram, Ábrahám iránt!

13 Ímé, én a víz forrása mellé állok, és e város lakosainak leányai kijőnek vizet meríteni.

14 Legyen azért, hogy amely leánynak ezt mondom: Hajtsd meg a te vedredet, hogy igyam! És az azt mondja: Igyál, sőt a te tevéidet is megitatom – hogy azt rendelted légyen a te szolgádnak, Izsáknak, és erről ismerjem meg, hogy irgalmasságot cselekedtél az én urammal.

15 És lőn, minekelőtte elvégezte volna a beszédet, ímé, jő vala Rebeka, Bethuélnek leánya, aki Milkhának, az Ábrahám testvérének, Nákhor feleségének vala fia, és pedig vedrével a vállán. 1Móz 22,23

16 A leányzó pedig felette szép ábrázatú vala; szűz, és férfi még nem ismeré őt, és aláméne a forrásra, és megtölté vedrét, és feljöve.

17 Akkor a szolga eleibe futamodék, és monda: Kérlek, adj innom nékem egy kevés vizet a te vedredből.

18 Az pedig monda: Igyál uram! És sietve leereszté a vedret az ő kezére, és inni ada néki.

19 És minekutána eleget adott néki innia, monda: A te tevéidnek is merítek, míg eleget nem isznak.

20 És sietett, és kiüríté vedrét a vályúba, és ismét elfuta a forrásra meríteni, és meríte mind az ő tevéinek.

21 Az ember pedig álmélkodva néz vala reá, és veszteg hallgat vala, tudni akarván: vajon szerencséssé teszi-é az Úr az ő útját, vagy nem.

22 És lőn, mikor a tevék már eleget ittak, elévőn az ember egy aranyfüggőt, amelynek súlya fél siklus, és két karperecet, amelynek súlya tíz arany. 1Móz 24,47

23 És monda: Kinek a leánya vagy te? Kérlek, mondd meg nékem: van-é a te atyádnak házában hálásra való helyünk?

24 Az pedig felele néki: Bethuél leánya vagyok, a Milkha fiáé, akit ő Nákhornak szült. 1Móz 22,23

25 Azt is mondá: Szalma is, abrak is bőven van minálunk, és hálásra való hely is van.

26 Meghajtá azért magát az ember, és imádá az Urat.

27 És monda: Áldott az Úr, az én uramnak, Ábrahámnak Istene, ki nem vonta meg az ő irgalmasságát és hűségét az én uramtól. Az Úr vezérlett engem ez útamban az én uram atyjafiainak házához.

28 Elfuta azonközben a leányzó, és elbeszélé az ő anyja házában, amint ezek történtek.

29 Vala pedig Rebekának egy bátyja, kinek neve Lábán vala. És kifutamodék Lábán ahhoz az emberhez a forráshoz.

30 Mert mikor látta a függőt és a pereceket az ő húgának karjain, és hallotta húgának, Rebekának beszédét, aki ezt mondja vala: Így szóla nékem az a férfiú. Akkor méne ki a férfiúhoz, és ímé, ez ott áll vala a tevék mellett a forrásnál.

31 És monda: Jöjj be, Istennek áldott embere; mit állasz idekinn? Holott én elkészítettem a házat, és a tevéknek is van hely.

32 Beméne azért a férfiú a házhoz, ő pedig lenyergelé a tevéket, és ada a tevéknek szalmát és abrakot; és vizet az ő lábai megmosására és az emberek lábainak, kik ővele valának.

33 És ennivalót tevének eleibe, de ő monda: Nem eszem, míg el nem mondom az én beszédemet. És szóla: Mondd el!

34 Monda azért: Én az Ábrahám szolgája vagyok.

35 Az Úr pedig igen megáldotta az én uramat, úgyhogy naggyá lett: mert adott néki juhokat, barmokat, ezüstöt, aranyat, szolgákat, szolgálóleányokat, tevéket, szamarakat.

36 És Sára, az én uramnak felesége fiat szült az én uramnak az ő vénségében, és annak adá mindenét, amije van. 1Móz 21,2; 25,5

37 Engem pedig megesküdtetett az én uram, mondván: Ne végy feleséget az én fiamnak a kananeusok leányai közül, akiknek földjén én lakom.

38 Hanem menj el az én atyámnak házához és az én rokonságom közé, hogy onnan végy feleséget az én fiamnak!

39 Mikor pedig azt mondám az én uramnak: Hátha nem akarna velem az a leányzó eljőni?

40 Monda nékem: Az Úr, akinek én színe előtt jártam, elbocsátja az ő angyalát teveled, és szerencséssé teszi a te útadat, hogy feleséget vehess az én fiamnak az én nemzetségem közül és az én atyám házából.

41 Csak akkor leszel fölmentve esketésem alól, ha elmész az én nemzetségem közé, és ha nem adják oda: ment leszesz az én esketésem alól.

42 Mikor ma a forráshoz érkezém, mondék: Uram, én uramnak, Ábrahámnak Istene, vajha szerencséssé tennéd az én útamat, melyen járok!

43 Ímé, én e forrás mellett állok, és legyen, hogy az a hajadon, aki kijön vizet meríteni, s akinek azt mondom: Adj innom nékem egy kevés vizet a te vedredből!

44 És az ezt mondja nékem: Te is igyál, és a te tevéidnek is merítek! Az legyen a feleség, akit az Úr az én uram fiának rendelt.

45 Én még el sem végeztem vala az én szívemben a beszédet, és ímé, kijő vala Rebeka, vedrével a vállán, és leméne a forrásra, és meríte, én pedig mondék néki: Adj innom, kérlek.

46 Ő pedig sietett, és leereszté az ő vedrét, és monda: Igyál, sőt a te tevéidnek is inni adok. És én ivám, s a tevéknek is inni ada.

47 És megkérdezém őt, és mondék: Ki leánya vagy? Ő pedig felele: Bethuélnek, a Nákhor fiának leánya vagyok, akit Milkha szült vala őnéki. Ekkor a függőt orrába és e pereceket karjaira tevém.

48 Meghajtván azért magamat, imádám az Urat, és áldám az Urat, az én uramnak, Ábrahámnak Istenét, ki engem igaz úton vezérelt, hogy az én uram atyjafiának leányát vegyem az ő fiának feleségül.

49 Most azért, ha szeretettel és hűséggel akartok lenni az én uramhoz, mondjátok meg, ha pedig nem, adjátok tudtomra, hogy én vagy jobbra vagy balra forduljak!

50 És felele Lábán és Bethuél, és mondának: Az Úrtól van e dolog. Nem mondhatunk néked sem jót, sem rosszat.

51 Ímé, előtted van Rebeka, vegyed, menj el, és legyen felesége a te urad fiának, amint az Úr elvégezte!

52 És lőn, amint hallja vala az Ábrahám szolgája azoknak beszédét, meghajtá magát a földig az Úr előtt.

53 És hoza elő a szolga ezüstedényeket és aranyedényeket és ruhákat, és adá azokat Rebekának; drága ajándékokat ada az ő bátyjának is és az ő anyjának.

54 Evének azután és ivának, ő és a férfiak, akik ővele valának, és ott hálának. Mikor pedig felkelének reggel, monda: Bocsássatok el engem az én uramhoz!

55 Monda pedig a leány bátyja és anyja: Maradjon velünk a leány még vagy tíz napig, azután menjen el!

56 A szolga pedig monda nékik: Ne késleljetek meg engem, holott az Úr szerencséssé tette az én útamat; bocsássatok el azért engem, hogy menjek az én uramhoz!

57 Mondának akkor: Hívjuk elő a leányt, és kérdjük meg őt!

58 Szólíták azért Rebekát, és mondának néki: Akarsz-é elmenni e férfiúval? És monda: Elmegyek.

59 Elbocsáták azért Rebekát, az ő húgukat és az ő dajkáját és az Ábrahám szolgáját és az ő embereit.

60 És megáldák Rebekát, és mondák néki: Te, mi húgunk! Szaporodjál ezerszer való ezerig! És bírja a te magod az ő ellenségeinek kapuját! 1Móz 22,17

61 És felkele Rebeka és az ő szolgálóleányai, és felülének a tevékre, s követék azt a férfiút. Így vevé a szolga Rebekát, és elméne.

62 Izsák pedig visszajő vala a Lakhai Rói forrástól, és lakik vala a déli tartományban. 1Móz 16,14; 25,11

63 És kiméne Izsák estefelé elmélkedni a mezőre, és felemelé szemeit, és látá, hogy ímé, tevék jőnek.

64 Rebeka is felemelé szemeit, s meglátá Izsákot, és leszálla a tevéről.

65 És monda a szolgának: Kicsoda az a férfiú, aki a mezőn előnkbe jő? A szolga pedig monda: Az én uram ő. Akkor fogta a fátyolt, és elfedezé magát.

66 Elbeszélé azután a szolga Izsáknak mindazokat a dolgokat, amelyeket cselekedett vala.

67 Izsák pedig bevivé Rebekát Sárának, az ő anyjának sátorába. És elvevé Rebekát, és lőn néki felesége, és szereté őt. S megvigasztalódék Izsák az ő anyja halála után.