Júda országa. Ezékiás király

1 És Hóseásnak, az Ela fiának, az Izráel királyának harmadik esztendejében kezdett uralkodni Ezékiás, Akháznak, a Júda királyának fia. 2Kir 16,20; 2Krón 29,1

2 Huszonöt esztendős volt, mikor uralkodni kezdett, és huszonkilenc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának neve Abi (a Zakariás leánya).

3 És kedves dolgot cselekedék az Úr szemei előtt, amint az ő atyja, Dávid cselekedett volt. 1Kir 15,5

4 Ő rontotta le a magaslatokat, törte el az oszlopokat, és vágta ki az Aserát, és törte össze az érckígyót is, amelyet Mózes csinált, mert mind az ideig az Izráel fiai jó illatot tettek annak, és nevezék azt Nékhustánnak. 2Krón 31,1-4; 4Móz 21,9

5 Egyedül az Úrban, Izráel Istenében bízott, és őutána nem volt hozzá hasonló Júda minden királyai között, sem azok között, akik őelőtte voltak. 1Kir 3,12; 11,6-9

6 Mert az Úrhoz ragaszkodott, és el nem hajlott őtőle, és megőrizte az ő parancsolatait, amelyeket az Úr Mózesnek parancsolt vala.

7 És vele volt az Úr mindenütt, és ahova csak ment, előmenetele volt. És elszakadt Asszíria királyától, és nem szolgált néki. 2Kir 16,7.8

8 Megverte a filiszteusokat is egész Gázáig és határukat az őrtornyoktól a kerített városokig.

9 Ezékiás királynak negyedik esztendejében – amely Hóseásnak, az Ela fiának, az Izráel királyának hetedik esztendeje – feljött Salmanassár, Asszíria királya Samaria ellen, és megszállotta azt. 2Kir 17,3.5.6

10 És elfoglalta három esztendő múlva, Ezékiás hatodik esztendejében – ez Hóseásnak, az Izráel királyának kilencedik esztendeje –, ekkor vették be Samariát.

11 És elhurcolta Asszíria királya az Izráelt Asszíriába, és letelepíté Halába, Háborba, a Gózán folyó mellé és a médeusok városaiba

12 azért, mert nem hallgattak az Úrnak, az ő Istenüknek szavára, hanem megszegték az ő szövetségét, mindazokat, amelyeket Mózes, az Úr szolgája parancsolt vala. Sem nem hallgattak rájuk, sem nem cselekedték azokat. 5Móz 28,15.63-67

13 Ezékiás királynak pedig tizennegyedik esztendejében feljött Sénakhérib, Asszíria királya Júdának minden kerített városa ellen, és elfoglalta azokat. Ésa 36,1-22; 37,36-38

14 Akkor elküldött Ezékiás, Júda királya Asszíria királyához Lákisba, ezt üzenvén: Vétkeztem, térj el énrólam! Amit rám vetsz, elviselem. És Asszíria királya Ezékiásra, Júda királyára háromszáz talentum ezüstöt és harminc talentum aranyat vetett ki.

15 És Ezékiás odaadott minden ezüstöt, amely találtatott az Úr házában és a király házának kincsei között.

16 Ugyanebben az időben fosztotta meg Ezékiás az Úr templomának ajtajait és az ajtók félfáit, amelyeket Ezékiás, Júda királya maga boríttatott be, és odaadta azokat Asszíria királyának.

17 És Asszíria királya mégis odaküldte Tartánt, Rabsárist és Rabsakét Lákisból Ezékiás királyhoz igen nagy haddal Jeruzsálembe, és felmenének és jutának Jeruzsálembe, és feljövén és odaérvén, megállának a felső halastó zsilipjénél, amely a ruhafestő útja mellett van. Ésa 36,2; 2Krón 32,9-16

18 És kihívaták a királyt. És kiméne hozzájuk Eliákim, a Hilkia fia, ki a király házának gondviselője volt és Sebna, az íródeák és Joákh, az Asáf fia, az emlékíró.

19 És monda nékik Rabsaké: Mondjátok meg Ezékiásnak: Ezt mondja a király, Asszíria nagy királya: Micsoda bizodalom ez, amelyben te bizakodtál?

20 Azt mondád: csak szóbeszéd, tanács és erő kell a hadakozáshoz. Vajon kihez bíztál, hogy fellázadtál ellenem?

21 Ímé, ebben a törött nádszálban bizakodol, Egyiptomban, melyhez ha kitámaszkodik, bemegy az ő kezébe, és általlyukasztja? Ilyen a fáraó, Egyiptom királya mindenekhez, akik őhozzá bíznak! Ésa 36,6

22 Vagy azt akarjátok nékem mondani: Mi az Úrban, a mi Istenünkben bízunk. Hát nem ez-é az, akinek magaslatait és oltárait lerontotta Ezékiás, és mind Júdának, mind Jeruzsálemnek megparancsolta: Ez oltár előtt imádkozzatok Jeruzsálemben? 5Móz 12,5.11

23 Nosza, fogadj hát az én urammal, Asszíria királyával: Én néked kétezer lovat adok, ha tudsz reájuk adni annyi lovast.

24 Hogy verhetnél hát vissza az én uram legkisebb hadnagyai közül csak egyet is, és hogyan bízhatol Egyiptomhoz a szekerek és a lovagok miatt? 2Krón 12,2.3

25 Vajon az Úr tudta nélkül jöttem-é fel e hely ellen, hogy azt elveszessem? Az Úr mondotta nékem: Menj fel e föld ellen, és veszesd el azt!

26 És monda Eliákim, a Hilkia fia és Sebna és Joákh Rabsakénak: Beszélj, kérlek, a te szolgáiddal szíriai nyelven, mert jól értjük! És ne beszélj velünk zsidóul e nép füle hallatára, amely a kőfalon van!

27 És felele nékik Rabsaké: Vajon a te uradhoz vagy tehozzád küldött-é engem az én uram, hogy elmondjam e dolgokat, avagy nem inkább e férfiakhoz-é, akik a kőfalon ülnek, hogy azután veletek együtt egyék meg a saját ganéjukat, és igyák meg a saját vizeletüket? 2Kir 6,25

28 És odaállott Rabsaké, és hangosan kezdett zsidóul beszélni, mondván: Halljátok meg a királynak, Asszíria nagy királyának beszédit!

29 Azt mondja a király: Meg ne csaljon titeket Ezékiás, mert nem szabadíthat meg titeket az ő kezéből.

30 És ne biztasson titeket Ezékiás az Úrral, ezt mondván: Kétség nélkül megszabadít minket az Úr, és nem adatik e város az Asszíria király kezébe.

31 Ne hallgassatok Ezékiásra, mert így szól Asszíria királya: Békéljetek meg velem, és jöjjetek ki hozzám, és ki-ki egyék az ő szőlőjéből és fügefájáról, és igyék az ő kútjának vizéből, 1Kir 4,25

32 míg eljövök, és elviszlek titeket a ti földetekhez hasonló földre, gabonás és boros földre, kenyeres és szőlős földre, olajfás és mézes földre, hogy élhessetek, és meg ne haljatok! Ne higgyetek Ezékiásnak, mert félrevezet benneteket, mikor azt mondja: Az Úr megszabadít minket!

33 Vajon megszabadították-é a pogányok istenei, mindenik a maga földjét Asszíria királyának kezéből? Ésa 10,10.11

34 Hol vannak Hámátnak és Arphádnak istenei? Hol Sefárvaimnak, Hénának és Hivvának istenei? És Samariát is megszabadították-é az én kezemből? Jer 49,23

35 Kicsoda a földön való minden istenek közül, aki megszabadíthatta volna az ő földjét az én kezemből, hogy az Úr is kiszabadíthatná Jeruzsálemet az én kezemből? 2Kir 19,35-37

36 De a nép csak hallgatott, és nem felelt néki csak egy igét sem, mert a király megparancsolta volt, mondván: Ne feleljetek néki!

37 És elment Eliákim, a Hilkia fia, a király házának gondviselője és Sebna, az íródeák és Joákh, az Asáf fia, az emlékíró Ezékiáshoz megszaggatott ruhákban, és elmondák néki Rabsaké beszédit.