Nyolcadik csapás: sáskák

1 És monda az Úr Mózesnek: Menj be a fáraóhoz, mert én keményítettem meg az ő szívét és az ő szolgáinak szívét, azért, hogy ezeket az én jeleimet megtegyem közöttük.

2 És azért, hogy elbeszéljed azt a te fiadnak és fiad fiának hallatára, amit Egyiptomban cselekedtem, és jeleimet, amelyeket rajtuk tettem, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.

3 És beméne Mózes és Áron a fáraóhoz, és mondának néki: Ezt mondja az Úr, a héberek Istene: Meddig nem akarod még magadat megalázni énelőttem? Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem!

4 Mert ha te nem akarod az én népemet elbocsátani, ímé, én holnap sáskát hozok a te határodra.

5 És elborítja a földnek színét, úgyhogy nem lesz látható a föld, és megemészti a megmenekedett maradékot, ami megmaradt néktek a jégeső után, és megemészt minden fát, mely néktek sarjadzik a mezőn.

6 És betöltik a te házaidat és minden szolgáidnak házát és minden egyiptombelinek házát, amit nem láttak a te atyáid, sem a te atyáid atyjai, amióta e földön vannak mind e mai napig. És megfordula, s kiméne a fáraó elől.

7 A fáraó szolgái pedig mondának őnéki: Meddig lesz még ez minékünk romlásunkra? Bocsásd el azokat az embereket, hogy szolgáljanak az Úrnak, az ő Istenüknek! Még sem veszed-é eszedbe, hogy elvész Egyiptom?

8 És visszahozák Mózest és Áront a fáraóhoz, s monda ez nékik: Menjetek el, szolgáljatok az Úrnak, a ti Istenteknek! Kik s kik azok, akik elmennek?

9 Mózes pedig monda: A mi gyermekeinkkel és véneinkkel megyünk, a mi fiainkkal és leányainkkal, juhainkkal és barmainkkal megyünk, mert az Úrnak ünnepet kell szentelnünk.

10 Monda azért nékik: Úgy legyen veletek az Úr, amint elbocsátlak titeket és gyermekeiteket! Vigyázzatok, mert gonoszra igyekeztek.

11 Nem úgy! Menjetek el ti férfiak, és szolgáljatok az Úrnak, mert ti is ezt kívántátok. És elűzék őket a fáraó színe elől.

12 És monda az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki a te kezedet Egyiptom földjére a sáskáért, hogy jöjjön fel Egyiptom földjére, és eméssze meg a földnek minden füvét, mindazt, amit a jégeső meghagyott.

13 Kinyújtá azért Mózes az ő vesszejét Egyiptom földjére, és az Úr egész nap és egész éjjel keleti szelet támaszta a földre. Mire reggel lőn, a keleti szél felhozá a sáskát.

14 És feljöve a sáska egész Egyiptom földjére, s nagy sokasággal szálla le Egyiptom egész határára. Annak előtte sem volt olyan sáska s ezután sem lesz olyan.

15 És elborítá az egész föld színét, és a föld elsötétedék, és megemészté a földnek minden füvét és a fának minden gyümölcsét, amit a jégeső meghagyott vala, és semmi zöld sem marada a fán, sem a mezőnek füvén egész Egyiptom földjén.

16 Akkor a fáraó siete hívatni Mózest és Áront, és monda: Vétkeztem az Úr ellen, a ti Istenetek ellen és ti ellenetek.

17 Most annak okáért bocsásd meg csak ez egyszer az én vétkemet, és imádkozzatok az Úrhoz, a ti Istentekhez, hogy csak ezt a halált fordítsa el éntőlem!

18 És kiméne a fáraó elől, és imádkozék az Úrhoz.

19 És fordíta az Úr igen erős nyugati szelet, és felkapá a sáskát, és veté azokat a Vörös-tengerbe; egy sáska sem marada egész Egyiptom határán.

20 De az Úr megkeményíté a fáraó szívét, és nem bocsátá el az Izráel fiait.

Kilencedik csapás: sötétség

21 És monda az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki a te kezedet az ég felé, hogy legyen sötétség Egyiptom földjén és pedig tapintható sötétség!

22 És kinyújtá Mózes az ő kezét az ég felé, és lőn sűrű sötétség egész Egyiptom földjén három napig.

23 Nem látták egymást, és senki sem kelt fel az ő helyéből három napig; de Izráel minden fiának világosság vala az ő lakhelyében.

24 Akkor hívatá a fáraó Mózest, és monda: Menjetek el, szolgáljatok az Úrnak, csak juhaitok és barmaitok maradjanak; gyermekeitek is elmehetnek véletek.

25 Mózes pedig monda: Sőt inkább néked kell kezünkbe adnod véres áldozatra és égőáldozatra valókat, hogy megáldozzuk a mi Urunknak, Istenünknek.

26 És velünk jőnek a mi barmaink is, egy körömnyi sem marad el, mert azokból veszünk, hogy szolgáljunk a mi Urunknak, Istenünknek; magunk sem tudjuk, mivel szolgálunk az Úrnak, míg oda nem jutunk.

27 De az Úr megkeményíté a fáraó szívét, és nem akará őket elbocsátani. 2Móz 9,12

28 És monda néki a fáraó: Menj el előlem, vigyázz magadra, hogy többé az én orcámat ne lásd, mert amely napon az én orcámat látod, meghalsz.

29 Mózes pedig monda: Helyesen szólál. Nem látom többé a te orcádat.