ZSOLTÁROK KÖNYVE
57. fejezet
Dávid segítségért könyörög. Isten jóságának dicsérete
1 Az éneklőmesternek az altashétre, Dávid miktámja, mikor Saul elől a barlangba menekült. 1Sám 22,1; 24,1-4
2 Könyörülj rajtam, oh, Isten, könyörülj rajtam, mert benned bízik az én lelkem; és szárnyaid árnyékába menekülök, amíg elvonulnak a veszedelmek. Zsolt 36,8; 5Móz 32,11.12
3 A magasságos Istenhez kiáltok, Istenhez, aki jót végez felőlem. Zsolt 138,8; 1Sám 16,1.13; 23,17
4 Elküld a mennyből, és megtart engem, meggyalázza az engem elnyelőt. Szela. Elküldi Isten az ő kegyelmét és hűségét. Zsolt 61,8
5 Az én lelkem oroszlánok között van, tűzokádók között fekszem, emberek között, akiknek foguk dárda és nyilak, nyelvük pedig éles szablya. Jak 3,6.8
6 Magasztaltassál fel az egek felett, oh, Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsőséged! Zsolt 108,6
7 Hálót készítettek lábaimnak, lelkem meggörnyedett, vermet ástak énelőttem, de ők estek abba. Szela. Zsolt 7,16; 9,16
8 Kész az én szívem, oh, Isten, kész az én szívem. Hadd énekeljek és zengedezzek! Zsolt 108,2-6
9 Serkenj fel én dicsőségem, serkenj fel te lant és hárfa, hadd költsem fel a hajnalt! Zsolt 5,4
10 Hálát adok néked, én Uram, a népek között, és zengedezek néked a nemzetek között.
11 Mert nagy az egekig a te kegyelmed és a felhőkig a te hűséged. Zsolt 36,6
12 Magasztaltassál fel az egek felett, oh, Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsőséged!