Panasz az istentelenek miatt. Isten jósága a kegyesek iránt

1 Az éneklőmesternek, az Úr szolgájáé, Dávidé.

2 A gonosznak hamissága felől így gondolkozom szívemben: nincs őelőtte istenfélelem,

3 mert hízeleg néki, önmagának, ha bűnét elkövetheti, ha gyűlölködhetik.

4 Szájának beszéde hiábavalóság és hamisság, megszűnt bölcs lenni és jót cselekedni.

5 Hiábavalóságot gondol ágyában, nem a jó útra áll, és nem veti meg a rosszat. Mik 2,1

6 Uram, az égig ér a te kegyelmességed, a te hűséged a felhőkig.

7 Igazságod, mint Isten hegyei; ítéleteid, mint a nagy mélységek. Az embert és barmot te tartod meg, Uram! Róm 11,33

8 Oh, Isten, milyen drága a te kegyelmességed! Az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek. Zsolt 57,2

9 Dúslakodnak házadnak bőséges javaiban, megitatod őket gyönyörűségeid folyóvizéből.

10 Mert nálad van az életnek forrása, a te világosságod által látunk világosságot. Jn 1,4.9.10

11 Terjeszd ki kegyelmességedet a te ismerőidre, és igazságodat az igaz szívűekre!

12 Ne támadjon engem a kevélynek lába, és ne üldözzön engem a gonosznak keze!

13 Hullnak már a gonosztevők, eltaszíttatnak, és nem állhatnak fel.