Az Úr második beszéde a forgószélből: a víziló az Úr erejét mutatja

1 Ekkor szóla az Úr Jóbnak a forgószélből, és monda:

2 Nosza! Övezd fel mint férfi, derekadat! Én kérdezlek, te pedig taníts engem!

3 Avagy semmivé teheted-é te az én igazságomat? Kárhoztathatsz-é te engem azért, hogy te igaz légy? Zsolt 51,6; Róm 3,5.6

4 És van-é ugyanolyan karod, mint az Istennek, mennydörgő hangon szólasz-é, mint ő?

5 Ékesítsd csak fel magadat fénnyel és méltósággal, ruházd fel magadat dicsőséggel és fenséggel!

6 Öntsd ki haragodnak tüzét, és láss meg minden kevélyt, és alázd meg őket!

7 Láss meg minden kevélyt, és törd meg őket, és a gonoszokat az ő helyükön tipord le!

8 Rejtsd el őket együvé a porba, orcájukat kösd be mélységes sötéttel!

9 Akkor én is dicsőítlek, hogy megtartott téged a te jobb kezed!

10 Nézd csak a behemótot, amelyet én teremtettem, amiként téged is. Fűvel él, mint az ökör.

11 Nézd csak az erejét az ő ágyékában és az ő erősségét hasának izmaiban!

12 Kiegyenesíti farkát, mint valami cédrust, lágyékának inai egymásba fonódnak.

13 Csontjai érccsövek, lábszárai, mint a vasrudak.

14 Az Isten alkotásainak remeke ez, az ő teremtője adta meg néki fegyverét.

15 Mert füvet teremnek számára a hegyek, és a mező minden vadja ott játszadozik.

16 Lótuszfák alatt heverész a nádak és mocsarak búvóhelyein.

17 Befedezi őt a lótuszfák árnyéka, és körülveszik őt a folyami fűzfák.

18 Ha árad is a folyó, nem siet, bizton van, ha szájához a Jordán csapna is.

19 Megfoghatják-é őt szemei láttára, vagy átfúrhatják-é az orrát tőrökkel?!