Elizeus másnapra bőséget jövendöl Samariának, ami bekövetkezett, miután az Úr csodálatos módon elűzte a szíriaiakat

1 És monda Elizeus: Halljátok meg az Úr beszédét! Ezt mondja az Úr: Holnap ilyenkor egy köböl zsemlyelisztet egy sikluson és két köböl árpát egy sikluson vesznek Samaria kapujában.

2 És felelvén egy főember, akinek kezére támaszkodott a király, az Isten emberének monda: Hacsak az Úr ablakokat nem csinál az égen. Akkor meglehet. És monda Elizeus: Ímé, te szemeiddel meg fogod látni, de nem eszel belőle.

3 A kapu előtt pedig volt négy bélpoklos férfi, akik mondák egymásnak: Miért maradunk itt, hogy meghaljunk éhen? 3Móz 13,46

4 Ha azt határozzuk is, hogy bemegyünk a városba, ott is ínség van, és akkor ott halunk meg; ha pedig itt maradunk, akkor itt halunk meg. Jertek el azért, szökjünk el a szíriabeliek táborába, ha meghagyják életünket, élünk, ha megölnek, meghalunk.

5 És felkeltek alkonyatkor, hogy a szíriabeliek táborába menjenek. És mikor odaértek a szíriabeliek táborának széléhez, ímé, már nem volt ott senki.

6 Mert az Úr azt cselekedte volt, hogy a szíriabeliek tábora szekerek zörgését és lovak dobogását és nagy sereg robogását hallotta, és mondának egymásnak: Ímé, az Izráel királya bérbe fogadta meg ellenünk a hitteusok királyit és az egyiptombeliek királyit, hogy ellenünk jöjjenek. 2Kir 19,7

7 És felkelvén elfutának alkonyatkor, és elhagyák mind sátoraikat, mind lovaikat, mind szamaraikat, amint a tábor volt, és elfutának, csakhogy életüket megmenthessék.

8 Mikor azért e bélpoklosok a tábor széléhez értek, bemenvén egy sátorba, evének és ivának, és elvivének onnét ezüstöt, aranyat és ruhákat, és elmenvén elrejték azokat. És megtérvén más sátorba menének be, és abból is hozának, és elmenvén, elrejték.

9 És monda egyik a másiknak: Nem igazán cselekszünk. Ez a mai nap örömmondás napja, ha mi hallgatunk, és a virradatot megvárjuk, büntetés ér bennünket. Most azért jertek és menjünk el, és mondjuk meg a király házának!

10 És elmenének, és kiáltának a város kapuján állónak, és elbeszélék nékik, mondván: Odamentünk volt a szíriabeliek táborába, és ímé, már nem volt ott senki, emberek szava nem hallatszott, csak a lovak és szamarak vannak kikötve, és a sátorok úgy, amint voltak.

11 Kiáltának azért a kapunállók, és hírré tevék ott benn a király házában.

12 És felkele éjszaka a király, és monda az ő szolgáinak: Megmondom néktek, mit csinálnak velünk a szíriabeliek. Tudják, hogy éhen vagyunk, és csak azért mentek ki a táborból, hogy elrejtőzzenek a mezőn, mondván: Mikor kijönnek a városból, megfogjuk őket elevenen, és bemegyünk a városba.

13 Akkor felele egy az ő szolgái közül, és monda: Ki kell választani a megmaradt lovak közül, amelyek a városban megmaradtak, ötöt – ímé, éppen olyanok ezek, mint Izráelnek egész sokasága, amely megmaradt. Ímé, éppen olyanok ezek, mint Izráel egész sokasága, amely elpusztult – és küldjük ki, hadd lássuk meg.

14 És vevének két szekeret lovakkal, és kiküldé a király a szíriaiak táborába, mondván: Menjetek el, és nézzétek meg!

15 És mikor utánuk mentek egész a Jordánig, ímé, az egész út rakva volt ruhákkal és edényekkel, amelyeket a szíriaiak a sietségben elhánytak. És mikor visszajöttek a követek, és elmondák ezt a királynak:

16 Kiment a nép, és kirabolta a szíriabeliek táborát, és egy köböl zsemlyelisztet egy sikluson, és két köböl árpát egy sikluson vettek, az Úrnak beszéde szerint.

17 A király pedig azt a főembert, akinek kezére szokott támaszkodni, odarendelte a kapuhoz. És a nép eltapodá őt a kapuban, és meghala, amint az Isten embere megmondotta, aki megjövendölte ezt, mikor a király lement hozzá.

18 Úgy történt, amint az Isten embere a királynak jövendölte: Két köböl árpát egy sikluson és egy köböl zsemlyelisztet egy sikluson adnak holnap ilyenkor Samaria kapujában.

19 És ezt felelte volt a főember az Isten emberének, mondván: Hacsak az Úr ablakokat nem csinál az égen, akkor meglehet. És ő azt mondotta rá: Ímé, te szemeiddel meg fogod látni, de nem eszel belőle.

20 És teljesen így történt vele, mert eltapodá őt a nép a kapuban, és meghalt.