MÓZES I. KÖNYVE

32. fejezet

Jákób angyalokkal találkozik

1 Jákób továbbméne az ő útján, és szembejövének vele az Isten angyalai.

2 És monda Jákób mikor azokat látja vala: Isten tábora ez. És nevezé annak a helynek nevét Mahanáimnak. Józs 13,26

Jákób fél Ézsautól

3 Azután külde Jákób követeket maga előtt Ézsauhoz, az ő bátyjához Széir földjébe, Edóm mezőségébe,

4 és parancsola azoknak mondván: Így szóljatok az én uramnak, Ézsaunak: Ezt mondja a te szolgád, Jákób: Lábánnál tartózkodtam és időztem mindekkorig.

5 Vannak pedig nékem ökreim és szamaraim, juhaim, szolgáim és szolgálóim, azért híradásul követséget küldök az én uramhoz, hogy kedvet találjak szemeid előtt.

6 És megtérének Jákóbhoz a követek, mondván: Elmentünk vala a te atyádfiához, Ézsauhoz, és már jön is elődbe, és négyszáz férfi van vele.

7 Igen megijede Jákób, és féltében a népet, mely vele vala, a juhokat, a barmokat és a tevéket két seregre osztá.

8 És monda: Ha eljön Ézsau az egyik seregre, és azt levágja, a hátramaradt sereg megszabadul.

Jákób imája

9 És monda Jákób: Óh, én atyámnak, Ábrahámnak Istene és én atyámnak, Izsáknak Istene, Jehova! Ki azt mondád nékem: Térj vissza hazádba a te rokonságod közé, s jól tészek veled. 1Móz 31,13

10 Kisebb vagyok minden te jótéteményednél és minden te hűségednél, amelyeket a te szolgáddal cselekedtél, mert csak pálcámmal mentem vala által ezen a Jordánon, most pedig két sereggé lettem.

11 Szabadíts meg, kérlek, engem az én bátyám kezéből, Ézsau kezéből, mert félek őtőle, hogy rajtam üt, és levág engem, az anyát a fiakkal egyben.

12 Te pedig azt mondottad: Jól tévén jól tészek teveled, és a te magodat olyanná tészem, mint a tenger fövénye, mely meg nem számláltathatik sokasága miatt.

Jákób ajándékkal akarja kiengesztelni Ézsaut

13 És ott hála azon éjjel, és választa abból, ami kezénél vala, ajándékot Ézsaunak, az ő bátyjának:

14 kétszáz kecskét és húsz bakot, kétszáz juhot és húsz kost,

15 harminc szoptatós tevét s azok fiait, negyven tehenet és tíz tulkot, húsz nőstény szamarat és tíz szamár vemhet.

16 És szolgái kezébe adá, minden nyájat külön-külön, és monda az ő szolgáinak: Menjetek el énelőttem, és közt hagyjatok nyáj és nyáj között!

17 És parancsola az elsőnek, mondván: Ha az én bátyám, Ézsau előtalál és megkérdez téged, mondván: Ki embere vagy? Hová mégy? És kiéi ezek előtted?

18 Akkor azt mondjad: Szolgádé, Jákóbé, ajándék az, amelyet küld az én uramnak, Ézsaunak, és ímé, ő maga is jön utánunk.

19 Ugyanazt parancsolá a másiknak, a harmadiknak és mindazoknak, kik a nyájak után mennek vala, mondván: Ilyen szóval szóljatok Ézsaunak, mikor vele találkoztok.

20 Ezt is mondjátok: Ímé, Jákób, a te szolgád utánunk jő. Mert így gondolkodik vala: Megengesztelem őt az ajándékkal, mely előttem megy, és azután leszek szemben vele, talán kedves lesz személyem előtte.

Jákób tusakodása

21 Elöl méne tehát az ajándék, ő pedig azon éjjel a seregnél hála.

22 Felkele pedig ő azon éjszaka, és vevé két feleségét, két szolgálóját és tizenegy gyermekét, és általméne a Jabbók- révén.

23 Vevé hát azokat, és átköltözteté a vízen, azután átköltözteté mindenét, valamije vala.

24 Jákób pedig egyedül marada, és tusakodik vala ővele egy férfiú egész a hajnal feljöveteléig. Hós 12,3.4

25 Aki mikor látá, hogy nem vehet rajta erőt, megilleté csípőjének forgócsontját, és kiméne helyéből Jákób csípőjének forgócsontja a vele való tusakodás közben.

26 És monda: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal. És monda Jákób: Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet.

Jákób Izráelnek neveztetik

27 És monda néki: Mi a te neved? És ő monda: Jákób.

28 Amaz pedig monda: Nem Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem Izráelnek, mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél.

29 És megkérdé Jákób, és monda: Mondd meg, kérlek, a te nevedet. Az pedig monda: Ugyan miért kérded az én nevemet? És megáldá őt ott. Bír 13,17.18

30 Nevezé azért Jákób annak a helynek nevét Peniélnek, mert látám az Istent színről színre, és megszabadult az én lelkem. 2Móz 33,11

31 És a nap felkél vala rajta, amint elméne Peniél mellett, ő pedig sántít vala csípőjére.

32 Azért nem eszik Izráel fiai a csípő forgócsontjának inahúsát mind e mai napig, mivelhogy illetve vala Jákób csípője forgócsontjának inahúsa.

...

Betűméret


Olvasási beállítások

Keresés a Bibliában