Dávid Júda, Isbóset Izráel királya

1 Ezek után lőn, hogy megkérdezé Dávid az Urat, mondván: Felmenjek-é Júdának valamelyik városába? Kinek felele az Úr: Menj fel! És monda Dávid: Hová menjek? Felele: Hebronba. 1Sám 30,8

2 Felméne azért oda Dávid és az ő két felesége is: Ahinoám, a Jezréelből való és Abigail, a Karmelből való, Nábál felesége. 1Sám 25,42.43

3 És embereit is, akik vele valának, felvivé Dávid, kit-kit a maga háza népével, és lakának Hebron városaiban. 1Sám 23,13

4 És eljövének Júda férfiai, és ott felkenék Dávidot királynak a Júda házán. Mikor pedig megjelentették Dávidnak, mondván: A Gileádból való Jábes emberei voltak azok, kik eltemették Sault, 1Sám 31,12.13

5 követeket külde Dávid a Gileádból való Jábes embereihez, és ezt üzené nékik: Áldottak vagytok ti az Úrtól, kik ezt az irgalmasságot cselekedtétek a ti uratokkal, Saullal, hogy eltemettétek. Ruth 2,20

6 Annak okáért most az Úr cselekedjék veletek irgalmasságot és igazságot! Sőt én is ezt a jót teszem veletek, hogy ezt cselekedtétek.

7 Most azért a ti kezeitek erősödjenek meg, és legyetek erős férfiak, mert megholt a ti uratok, Saul, és immár engem felkent királynak Júda háza önmagán.

8 Abner pedig, a Nér fia, aki Saulnak fővezére vala, felvevé Isbósetet, a Saul fiát, és elvivé Mahanáimba. 1Sám 14,50; Józs 13,24-26

9 És királlyá tette őt Gileádon, Asuron és Jezréel városán és az Efraim és Benjámin nemzetségein és az egész Izráelen.

10 Negyven esztendős vala Isbóset, Saul fia, mikor uralkodni kezde Izráelen, és két esztendeig uralkodék. Csak Júdának háza követé Dávidot.

11 Lőn pedig az időnek száma, míg Dávid király volt Hebronban Júdának házán, hét esztendő és hat hónap. 1Kir 2,11

12 És elméne Abner, a Nér fia és Isbósetnek, a Saul fiának szolgái Mahanáimból Gibeonba. Józs 10,12

13 Joáb is, Sérujának fia és a Dávid szolgái elmenvén, összetalálkozának azokkal a Gibeon halastavánál, és maradának ezek a halastón innét, amazok pedig a halastón túl.

14 Akkor monda Abner Joábnak: Nosza álljanak elő néhányan az ifjak, és viaskodjanak előttünk! És monda Joáb: Hát álljanak elő!

15 Felkelének azért, és egyenlő számban általmenének a Benjámin nemzetéből és a Saul fiának, Isbósetnek seregéből tizenketten és a Dávid szolgái közül is tizenketten.

16 És ki-ki az ő társának fejét megragadá, és fegyverét oldalába üté, és egyenlőképpen mind elhullának. És nevezék azt a mezőt Helkáth-Hassurimnak, mely Gibeonban van.

Abner megöli Asáelt

17 És felette erős harc lőn azon a napon, és megvereték Abner és az Izráel népe a Dávid szolgái által.

18 Három fia vala pedig ott Sérujának: Joáb, Abisai és Asáel. Asáel pedig könnyű lábú vala, mint egy vadkecske, mely a mezőn lakik. 1Krón 2,16; 1Sám 26,7.8

19 És Asáel üldözé Abnert, és se jobb felé, se bal felé nem tére ki Abner után való futásában.

20 Hátratekintvén pedig Abner, monda: Te vagy-é Asáel? Felele: Én vagyok.

21 És monda néki Abner: Térj másfelé: vagy jobb kézre vagy bal kézre, és fogj meg egyet az ifjak közül, és foszd ki őt mindenéből! De Asáel nem akarta őt elhagyni.

22 Ismét monda Abner Asáelnek: Menj el hátam mögül! Miért verjelek téged a földhöz? És micsoda orcával menjek Joábhoz, a te bátyádhoz?

23 Mikor azért semmiképpen nem akart eltérni, általüté őt Abner a dárda végével, az ötödik oldalcsontja között, és hátul jöve ki a dárda. És elesék azon a helyen, és ugyanott meghala. És lőn, hogy mindazok, akik arra a helyre érkezének, ahol Asáel elesett és meghalt vala, megállának. 2Sám 3,27

24 Joáb pedig és Abisai tovább üldözék Abnert. És midőn a nap lement, elérkezének az Amma halmára, mely Giah átellenében vala a Gibeon pusztája melletti úton.

25 Akkor egybegyülekezének az Abner után való Benjámin fiai, egy csoportot alkotva, és megállának egy halomnak tetején.

26 És kiálta Abner Joábnak, és monda: Vajon szüntelenül öldökölnie kell-é a fegyvernek? Nem tudod-é, hogy siralmas lesz ennek a vége? És meddig nem mondod a népnek, hogy térjenek vissza testvéreiknek hátukról?

27 És monda Joáb: Él az Isten, hogyha te nem szólottál volna, bizony már reggel eltávozott volna a nép, és nem kergette volna az ő atyjafiait.

28 Trombitát fuvata azért Joáb, és megálla az egész nép, és nem üldözék tovább Izráelt, és nem harcolának tovább.

29 Abner pedig és az ő vitézei azon az egész éjszakán mennek vala a mezőségen, és általkelének a Jordánon, és az egész vidéket bejárván, jutának Mahanáimba.

30 Joáb pedig megtérvén Abner üldözéséből, összegyűjté az egész népet, és hiányozának Dávid szolgái közül tizenkilencen és Asáel.

31 A Dávid szolgái pedig Benjámin nemzetéből, az Abner szolgái közül háromszázhatvan embert ölének meg, akik meghalának.

32 És felvevén Asáelt, eltemeték őt atyjának sírboltjában, mely Betlehemben vala. Joáb pedig és az ő vitézei egész éjjel menve, Hebronban virradának meg.