1Sámuel
14. fejezet
Jonatán hőstette
1 És történt egy napon, hogy Jonatán, a Saul fia azt mondá szolgájának, aki az ő fegyverét hordozza vala: Jer, menjünk át a filiszteusok előőrséhez, mely amott túl van! De atyjának nem mondá meg.
2 Saul pedig Gibea határában, a gránátfa alatt tartózkodék, mely Migron nevű mezőn van. És a nép, mely vele volt, mintegy hatszáz ember vala.
3 És Ahija is, ki Silóban az efódot viseli, fia Akhitobnak, az Ikábód testvérének, Fineás fiának, aki az Úr papjának, Élinek fia vala. És a nép nem tudta, hogy Jonatán eltávozék.
4 A szorosok között pedig, melyeken keresztül akara menni Jonatán a filiszteusok előőrséhez, volt egy hegyes kőszikla innen, és volt egy hegyes kőszikla túlfelől. Az egyiknek Bocéc, a másiknak pedig Sené volt a neve.
5 Az egyik sziklacsúcs északra volt Mikmás átellenében, és a másik délre Géba átellenében.
6 És monda Jonatán a szolgának, aki az ő fegyverét hordozá: Jer, menjünk át ezeknek a körülmetéletleneknek előőrséhez, talán tenni fog az Úr érettünk valamit, mert az Úr előtt nincs akadály, hogy sok vagy pedig kevés által szerezzen szabadulást.
7 És fegyverhordozója felele néki: Tégy mindent a te szíved szerint, indulj néki! Ímé, én veled leszek kívánságod szerint.
8 Jonatán pedig monda: Nosza menjünk fel ez emberekhez, és mutassuk meg magunkat nékik!
9 Ha azt mondják nékünk: Várjatok meg, míg odaérkezünk tihozzátok! Akkor álljunk meg helyünkön, és ne menjünk fel hozzájuk!
10 Ha pedig azt mondják: Jertek fel mihozzánk! Akkor menjünk fel, mert az Úr kezünkbe adta őket. És ez legyen nékünk a jel!
11 Mikor pedig megmutatták magukat mindketten a filiszteusok előőrsének, mondának a filiszteusok: Ímé, a zsidók kijődögélnek a barlangokból, ahova rejtőzének.
12 És szólának némelyek az előőrs emberei közül Jonatánnak és az ő fegyverhordozójának, és mondák: Jertek fel mihozzánk! És valamit mondunk néktek. Akkor monda Jonatán az ő fegyverhordozójának: Jöjj fel utánam, mert az Úr Izráel kezébe adta őket.
13 És felmászott Jonatán négykézláb, és utána az ő fegyverhordozója. És hullanak vala Jonatán előtt, és fegyverhordozója is öldököl utána.
14 És az első ütközet, melyben Jonatán és fegyverhordozója mintegy húsz embert ölének meg, egy hold földön egy fél barázda hosszányin volt.
15 És félelem támada a táborban, a mezőn és az egész nép között, az előőrs és a dúló sereg – azok is megrémülének – és a föld megrendüle, és Istentől való rettegés lőn.
16 És megláták a Saul őrei Benjámin városában, Gibeában, hogy a sokaság elszéledett, és ide-oda elszóratott.
17 Akkor monda Saul a népnek, mely vele volt: Nosza vegyétek számba a népet, és vizsgáljátok meg, ki ment el miközülünk! És amikor számba vették, ímé, Jonatán és az ő fegyverhordozója nem valának ott.
18 És monda Saul Ahijának: Hozd elő az Isten ládáját! Mert az Isten ládája akkor Izráel fiainál vala.
19 És történt, hogy amíg Saul a pappal beszéle, a filiszteusok táborában mind nagyobb lőn a zsibongás. Monda azért Saul a papnak: Hagyd abba, amit kezdettél!
20 És felkiálta Saul és a nép, mely vele volt, és elmenének az ütközetre. Ott pedig egyik a másik ellen harcola, és igen nagy zűrzavar lőn.
21 És azok a zsidók is, kik, mint azelőtt is, a filiszteusokkal valának, s velük együtt feljövének a táborba, és akörül valának, azok is Izráel népéhez csatlakozának, mely Saul és Jonatán mellett vala.
22 És Izráelnek mindazon férfiai, kik elrejtőzének Efraim hegységében, mikor meghallották, hogy a filiszteusok menekültek, azok is üldözni kezdék őket a harcban.
23 És megsegíté az Úr azon a napon Izráelt. És a harc Béth-Avenen túl terjede.
24 És Izráel népe igen elepedett vala azon a napon, mert Saul esküvel kényszeríté a népet, mondván: Átkozott az, aki kenyeret eszik estéig, míg bosszút állok ellenségeimen, azért az egész nép semmit sem evék.
25 És az egész föld népe eljuta az erdőbe, hol méz vala a föld színén.
26 Mikor pedig a nép beméne az erdőbe, jóllehet folyt a méz, mindazáltal senki sem érteté kezét szájához, mert félt a nép az eskü miatt.
27 Jonatán azonban nem hallotta vala, hogy atyja megesketé a népet, és kinyújtá a vessző végét, mely kezében vala, és bemártá azt a lépes mézbe, és kezét szájához vivé, és felvidulának az ő szemei.
28 Szóla pedig valaki a nép közül, és mondá: Atyád ünnepélyesen megesketé a népet, mondván: Átkozott az, aki csak kenyeret is eszik ma, és emiatt a nép kimerüle.
29 És monda Jonatán: Atyám bajba vitte az országot, lássátok mennyire felvidulának szemeim, hogy ízlelék egy keveset ebből a mézből.
30 Hátha még a nép jól evett volna ma ellenségeinek zsákmányából, melyet talált! Vajon nem nagyobb lett volna-é akkor a filiszteusok veresége?!
31 És megverék azon a napon a filiszteusokat Mikmástól Ajálonig. És a nép nagyon kimerüle. Józs 19,42
32 Akkor a nép a prédának esék, és fogának juhot, ökröt és borjúkat, és megölék a földön, és megevé a nép vérestől. 3Móz 3,17
33 Megjelenték azért Saulnak, és mondának: Ímé, a nép vétkezik az Úr ellen, mert vérrel elegy eszik. Ő pedig monda: Hűtlenül cselekedtetek, gördítsetek azért most hozzám egy nagy követ.
34 Monda továbbá Saul: Menjetek el mindenfelé a nép között, és mondjátok meg nékik, hogy mindenki a maga ökrét és mindenki a maga juhát hozza énhozzám, és itt öljétek meg és egyétek meg, és nem fogtok vétkezni az Úr ellen, vérrel elegy evén. Akkor elhozta az egész nép, kézzel fogván ki-ki a maga ökrét azon éjjel, és ott megölék.
35 Saul pedig oltárt épített az Úrnak, azt az oltárt építé először az Úrnak.
36 És monda Saul: Menjünk le ez éjjel a filiszteusok után, és fosszuk ki őket virradatig, és senkit se hagyjunk meg közülük! Azok pedig mondának: Amint néked tetszik, úgy cselekedjél mindent! De a pap azt mondá: Járuljunk ide az Istenhez!
37 És megkérdezé Saul az Istent: Lemenjek-é a filiszteusok után? Izráelnek kezébe adod-é őket? De ő nem felelt néki azon a napon.
38 Monda azért Saul: Jertek ide mindnyájan, a népnek oszlopai, hogy megtudjátok és meglássátok! Kiben volt ez a bűn ma?
39 Mert él az Úr, aki Izráelt oltalmazza, hogy ha fiamban, Jonatánban volna is, meg kell halnia, és az egész nép közül senki sem felele néki.
40 És monda egész Izráelnek: Ti legyetek az egyik oldalon, én pedig és az én fiam, Jonatán legyünk a másik oldalon! És válaszola a nép Saulnak: Amint néked tetszik, úgy cselekedjél!
41 Akkor szóla Saul az Úrnak, Izráel Istenének: Szolgáltass igazságot! És kiválasztaték Jonatán és Saul, a nép pedig megmeneküle.
42 És monda Saul: Vessetek sorsot közöttem és fiam, Jonatán között! És kiválasztaték Jonatán.
43 Akkor monda Saul Jonatánnak: Mondd meg nékem, mit cselekedtél? Jonatán pedig elbeszélte néki, és monda: A pálca végével, mely kezembe vala, ízlelék egy keveset a mézből. Itt vagyok, haljak meg!
44 És Saul monda: Úgy cselekedjék az Úr most és ezután is, hogy meg kell halnod, Jonatán.
45 A nép azonban monda Saulnak: Jonatán haljon-é meg, aki ezt a nagy szabadulást szerezte Izráelben? Távol legyen! Él az Úr, hogy egyetlen hajszála sem esik le fejéről a földre, mert Istennek segedelmével cselekedte ezt ma. Megváltá azért a nép Jonatánt, és nem hala meg.
46 Akkor Saul megtére a filiszteusok üldözéséből. A filiszteusok pedig az ő helyükre hazamenének.
47 Miután tehát Saul átvette a királyságot Izráel felett, hadakozék minden ellenségivel mindenfelé: Moáb ellen és Ammon fiai ellen és Edom ellen és a Cobeusok királyai ellen és a filiszteusok ellen, és mindenütt, ahol megfordula, keményen cselekedék.
48 És sereget gyűjtvén, megverte Amáleket, és megszabadítá Izráelt fosztogatóinak kezéből.
49 Valának pedig Saul fiai: Jonatán, Jisvi és Málkisua, és két leányának neve: az idősebbiknek Méráb, és a kisebbiknek neve Mikál.
50 És Saul feleségét Akhinóámnak hívták, aki Akhimaás leánya volt. Seregének vezetőjét pedig Abnernek hívták, aki Saul nagybátyjának, Nérnek volt a fia,
51 mert Kis, a Saul atyja és Nér, az Abner atyja, Abiel fiai valának.
52 A filiszteusok elleni háború pedig igen heves volt Saulnak egész életében, azért, ahol csak látott Saul egy-egy erős vagy egy-egy bátor férfit, azt magához fogadta.